Az elejéről...

Úgy terveztük, hogy most pár évet otthon leszünk, Tihanyban. Erzsó boldogan járt az óvodába, Miska már mindent tudott Tücsökzenén, Andris a két doktoranduszával építgette új laborját. Én pedig örültem a sok barátunknak, a békének, a hosszú telefonoknak háztartás közben.
Aztán Andris egy novemberi napon azzal jött haza, hogy kiírtak egy állást Bécsben, és közösen eldöntöttük, hogy meg is pályázza. Közel van, Bécset már ismerjük, a munkahelyet a múltkor is nagyon szerette. Ráadásul reményt adott, hogy egyszer saját telkünk, talán házunk is lehessen Tihany környékén.
Megírta, leadta, és vártunk. És vártunk. A kiírás szerint január 3-án kellett volna kezdeni, arra számítottunk, hogy karácsony előtt eldől, mi lesz velünk, de nem így történt. Végül január közepén kapott Andris egy nem hivatalos értesítést, hogy megkapja az állást. Addigra már se éjjelünk, se nappalunk nem volt, nem tudtuk, kell-e lakást keresnünk, autót vennünk, összepakolnunk.

Aztán pörögni kezdtek az események, lett autónk, Đore másik lakását is sikerült lefoglalnunk, külön örültünk, hogy ugyanaz a kert, de a másik ház, mert Erzsó valamiért nem szerette a faházat.
No, itt a hátulja.