Dobozok

Ezt a bepakolást több körülmény is könnyítette. A tihanyi lakásunk is megmarad, így nem kellett mindent megmozgatni, csak a mindennapi élethez szükséges dolgokat. Abból viszont sokat, mert a lakásban három szekrényen és egy asztalon kívül nem maradt más, amit használhattunk volna, jött az ágyunk, a könyvesszekrény, a mosogatógép, és még mi minden!
Andris pedig kéthetente hazajár a doktoranduszokhoz, így bármit utánunk tud hozni. Van is dolga szegénynek a hosszú listáimmal.
Jankó papi csütörtökön érkezett, lefoglalta a gyerekeket, segített mindenben. Aznap estére még összehívtuk tihanyi barátainkat egy kis búcsúzkodásra. Aztán pénteken Papi elvitte a gyerekeket a Svábhegyre, hozzánk befutott Eszter és Tamás, és másnap reggel készen várták a dobozok a szállítást. Ez a tavalyi kapkodáshoz képest nagyon szép teljesítmény volt.

Reggel elkezdtük kihordani a dobozokat a ház elé, nemsokára megérkezett Berci, Fegyi és Matyi
a kisbusszal, amit tavaly hazafelé derékig pakoltunk tele. Most nem is fért be minden, pl. a képen látható fotel is a nálunk nyaralók kényelmét szolgálja majd. Sajnos nem fontossági sorrendben voltak odakészítve a dobozok, legközelebb erre is figyelek. :) Azért két hetet kibírtam az otthon-maradottak nélkül is. Úgy emlékszem, 11-kor el is tudtunk indulni.

Közben az is kiderült, hogy Bécsben elromlott a fűtés. A gyerekek éppen kimásztak egy betegségből, nem vihettem őket a hideg lakásba, még ha mi, felnőttek ki is bírtuk volna. De a bútorokat, csomagokat muszáj volt kivinni, szerdától Andrisnak már kezdődött a munka.

Bécsben a fiúk kipakoltak, Andris elment döner-boxokért (kedvenc gyorsételünk, ami szinte minden metró-állomáson kapható Bécsben), a fűtött faházban megebédeltünk, aztán a fiúk hazatértek.

Eszterrel és Tamással elkezdtünk berendezkedni. Az előttünk itt lakó pár dolgait már félig kipakoltuk, most bedobozoltuk a maradékot is. Kitakarítottunk, a fiúk összeszerelték az franciaágyat, mi Eszterrel a gyerekek emeletes ágyát, sorra kerültek a székek ,az új íróasztal, a kinyitható kanapé, szinte minden.
Másnap vasárnap lévén elmentünk szentmisére, rögtön otthon éreztük magunkat, a Herr Pfarrer csodálatos ember! Akár értem, amit mond, akár csak sejtem, mindig átadja azt a hatalmas lelkesedést, szeretetet, ami süt róla.
Délután még sokat haladtunk, szinte készen tudtuk otthagyni a lakást, a szekrényekben szép rendben a ruhák, a gyerekszoba készen volt.


Köszönjük mindenkinek a segítséget, gyerekvigyázóknak, festő-mázolóknak, pakolóknak, kedves szót szólóknak!