Tegnap reggel Andris elrepült Malagába nyári iskolába. Nem sok kedve volt, de azt hiszem, mégis több, mint nekem itt maradni. Nem kell sokat töprengenem, hogy melyiket választanám: kora hajnali kelés után egy repülést, utána sok tanulást, tengerpartot, háromezres hegyeket, új barátokat, vagy a hétköznapokat egyedül a két gyerekkel, óvodával, esténként babaház-felújítással. Na jó, ez sem hangzik olyan borzasztóan... :)
Ma reggel kicsit tovább alhattak a gyerekek, ennek fejében nagyon kellett siettetni őket, hogy Erzsó elérje a Gabelfrühstücköt az óvodában. Mert még jár, hogy addig is tanulja a nyelvet, szegény feje, bár a nyári szünet fogalmát még szerencsére nem ismeri, ezért nem is hiányolja. Az ovi pedig július végéig nyitva, amit nem is fogunk végig kihasználni, mert jövő héten már Vidra-tábor lesz.
Persze Erzsó előadta, hogy beteg, de csak játékból persze. De amíg beteget játszik, addig nem jön enni, és amíg nem evett, nem fésülhetem meg. Egyébként is busszal-villamossal szeretne menni, nem fog beülni az autóba. Már itt éreztem, hogy ez nem lesz egyszerű nap, ha dacosan kel, nem adja alább estig.
Eljutottunk az oviba, leadtuk a lányt, ez mindig könnyen megy, szereti nagyon a gyerekeket is, az óvónéniket is. Hétfőnként ráadásul egy saját játékot is be lehet vinni, büszkén babusgatta Anna babát.
Misivel felültünk a 38A-ra, és elmentünk beszerezni Erzsó születésnapi ajándékának a vásárolós részét. A másik a babaház lesz, amit egy Flohmarkton vettünk kicsit megviselt állapotban, még le kell csiszolnom, lakkoznom, tapétáznom, csempéznem, de aztán csodaszép lesz! Misi nagyon szeret vásárolni, meg büszkén jönni velem az utcán. Arra büszke, hogy engedelmes, meg arra, hogy sokat tud szaladni. Így Roni-tempóban vágtattunk végig, amit nagyon élveztem én is. A boltban vettünk egy orvosi készletet, Erzsó ugyanis orvos lesz, ha a mostani tervei nem változnak. És két kisautót, egy BMW cabriót Misinek, és egy Land Rovert Kornélnak. Aztán visszabuszoztunk az óvodához, mellette még vásároltunk némi élelmiszert is, megsétáltattunk pár katicát, szedtünk szulák-csokrot, Misi egyensúlyozott a támfal tetején, aztán fél 12-kor bementünk Erzsóért. Nem volt kedvem félóra otthon tölthető időért oda-vissza autózni. Így ebéd előtt még volt idejük játszani, aminek nagyon örültek.
Délutáni alvásban mindenki aludt, csak Erzsó nem, és sajnos Misit is hamarabb ébresztette. Sebaj, gondoltam, jól lefárasztom Őket, megyünk játszótérre. Biciklik az autóba, és háromnegyed óra múlva már mentünk is. Mert nem könnyű ám elindulni, bár mindkét gyerek majd szétpattant a tettvágytól és az indulhatnéktól. De akkor mi lesz a babákkal, kisautókkal, még megehető uzsonna-maradékkal, ráadásul a biciklizéshez zárt cipő kell, ahhoz meg zokni, ahhoz meg küzdelem, hogy a lábacskákra kerüljenek. És ott van még a Mama (én) mániája, hogy arcot kell mosni, hogy ne higgye azt a többi gyerek, hogy két zsemlemorzsába hengergetett túrógombóc biciklizik itt. Huh.
A játszótéren minden rendben volt, nagyot bicikliztek, mászókáztak, katicáztak, csak kicsit sírtak a hazajövetelkor.
Itthon pedig minden szigoromat összeszedtem, mert bizony ma egyik gyerek sem segített a rendrakásban, márpedig nálunk akkor van diavetítés ha ők raknak rendet. Ami nem is szokott gondot jelenteni, csak ha ennyire fáradtak. Hatalmas sírás volt, erőszakkal kellett fogat mosnom nekik, kicsit én is belefáradtam már a mai napba, nem volt tele a tarsolyom remek együttműködést segítő ötletekkel, ahogy máskor. Így esett, hogy háromnegyed 8-ra mindkét kókadt gyerek ágyban volt, hallgatta a két könyvből olvasott mesét (nem hármat, és nem vetítve, mert szörnyen eltökélt, és következetes vagyok). Mostanra pedig csönd van. "Psszt, már alszik!"
Hát Roni nem semmi, elég rendesen végigpörögted a napot.. nem tudom, tudnék-e következetes lenni ilyenkor :) Legjobban az tetszett, hogy a Misi sétált a támfalon, úgy előttem van :P és hétfőn én is sok Katicát sétáltattam, a Bakonyban! Az egyik kis sárga olyan gyorsan sétált, hogy sehogy nem bírtam megszámolni a pöttyeit.. Réka
VálaszTörlés