Zsúr élményfürdőben

   Az egyik óvodába járó kis hölgy, Laura pár héttel ezelőtt szinte az összes gyereket meghívta az 5. születésnapjára szervezett zsúrba, a Diana Badba. Szerencsére szülőstül. Mi is négyesben kerekedtünk föl. A hazafelé úton várható fáradtság miatt Heiligenstadtig autóval mentünk, ott minél közelebb szerettem volna parkolni (Andris vezetett, úgyhogy inkább parkoltatni), aminek az lett az eredménye, hogy a tűrhetően közeli lehetőség helyett egy jóval távolabbival kellett beérnünk. A metró hamar jött, s leszállás után pár perc sétával el is értük az uszodát. 

   Az uszodába egész délelőtt csak a meghívottakat engedték be. Átöltöztünk, a gyerekek kénytelen-kelletlen felvették az új, puha, piros fürdőköpenyeket. Erzsóé összedörzsölődött az én fürdőruhámmal, és elektromossá válva szikrákat szórt. Ez persze nem tetszett a leánynak, meg is jegyezte szemrehányó hangon, hogy "Mama, én olyan köpenyt szerettem volna, ami nem csíp meg". No, de ettől eltekintve nagyon örültem, hogy volt nálunk egy réteg melegebb ruha, mert a víz nem volt olyan nagyon barátságos hőmérsékletű, kivéve a dinoszauruszos medencét, de az meg csak vádliig ért. A tortázáshoz, ebédhez, kincskereséshez pedig medencén kívül is kellett szaladgálni. Én fáztam, jó, hogy a gyerekek nem.

   Az uszodában volt egy játszótér-szerű medence csúszdával, hintával, alagúttal.Időközönként zuhannyá vált az egész, amit Miska élvezett, Erzsó meg be se mert menni ilyenkor. A mélyülős nagy medence egyik csücskében kalózhajó, két csúszdán lehetett menekülni róla, a mély rész hullámmedence volt, a szélén meg sodró folyosók voltak kialakítva. A legkisebb a dinoszauruszos medence volt, ami direkt 0-6 éveseknek volt kialakítva, kellemes fürdővíz-hőmérsékletével csalogatta a népet, be is mentünk mindig, ha már megfagytunk a többiben. A dinóról is le lehetett csúszni, de az is fröcskölt.
 A fiúk kedvence pedig a hatalmad vízicsúszda volt, azt hiszem, Európa leghosszabbja. Lefelé indult rajta az ember, hatalmas úszógumira fekve, majd felcsúszott, megint le, vízsugárral hajtva ismét fel, aztán zárt alagútban csigavonalban le, és egyenesen bele a szintén sodró hosszú medencébe. Ahol amúgy is mentünk körbe-körbe az úszógumikkal.

   Két medence között gyümölcs, turmixok vártak minket, a torta akkora volt, hogy olyat én még esküvőn sem láttam, az ebéd svédasztalos, lazactól elkezdve a gyerekek sült krumplijáig minden. Ráadásul rendelni is lehetett bármit, jégkrémeztünk is.

  Mindenkivel beszélgettem pár szót, nagyon jó volt ennyi ismerőssel békén együtt lenni. Általában Erzsó volt rám hagyva, amíg Andris Misivel csúszdázott, Erzsónak félelmetes volt, Misinek meg én voltam lassú, egyet volt hajlandó velem csúszni, aztán közölte, hogy a Papával sokkal izgalmasabb. De most ez pontosan megfelelt mindenkinek, Andris élvezte a bátor kisfiát, én meg a heverészést.

  Végül három körül indultunk haza a szállingózó hóban. A gyerekek az autóban majdnem elaludtak, otthon viszont csak mi, felnőttek aludtunk a csendes pihenőben. Nagyon jó nap volt, sírás és hiszti nélkül, élményekkel megrakodva... Erzsó meg is rendelte az 5. születésnapjára a medencés bulit. Nem fogja megkapni, de itthon a kertben nagy vendégséget csapunk majd. Lehet, hogy még medence is lesz, a felfújható fajtából.