Németül

   Csütörtökön volt az első szülői értekezlet az óvodában. Andris "Institut Ausflug"-on volt Csehországban, így én mentem, egyébként együtt mentünk volna. Mert Andris mégiscsak jobban beszél németül... Vagyis féltem, hogy egy kukkot sem fogok érteni. Na jó, ez túlzás, de féltem, hogy kevesebbet, mint kellene.
    A gyerekekhez elhívtam Mónikát, a világ legjobb gyerekvigyázóját, akihez boldogan szaladnak, és onnantól, hogy megérkezik, én nem is hiányzom. Most is hamarabb jött fél órával, volt időm átöltözni, és busszal menni.
    Végül majdnem mindent értettem, és mindent előre leírtak nekünk, úgyhogy biztosan minden fontos információ eljutott hozzám is.
    Az óvónéni elmondta, hogy a gyerekeink nagyon okosak, ő már több magyar gyerekkel foglalkozott, szerinte általában a magyar gyerekek okosabbak, mint az osztrákok, jóval többet is igényelnek, foglalkoztatni kell őket.
    A mieink egyelőre egymással játszanak főleg. Ha Erzsó egyedül van bent, akkor sem szeret "együtt" játszani, ha valaki odamegy mellé a kiskonyhába, inkább odébbáll, keres új játékot. Ez kicsit Tihanyban is így volt, és Andristól hallottam, hogy ő is így emlékszik az óvodai évére, volt kitől örökölni. De biztatott, nem kell aggódni, hogy így nem tanulnak meg németül, ő már látja, hogy Erzsó mindent ért, és Misi is egyre többet. Ha Misi sír, Erzsó rögtön szalad hozzá, vigasztalja, játszik vele. Ha végére jutunk a beszoktatásnak, meg fogják találni a saját kis barátaikat. (Erzsó véleménye más, mikor megkérdeztem, hogy miért nem játszik Juliával, aki nagyon szeretne vele játszani, elkerekedő szemmel válaszolt: "Nekem Misi a barátom!")
   Szerencsére azt is határozottan kérte az óvónő, hogy én soha ne beszéljek a gyerekekkel németül. Ezen Andrissal vitatkoztunk, szerinte attól fejlődnének, de én tartottam tőle, hogy tőlem nem csak helyes német szöveget hallanának, és az csak ártana, megkavarná őket. Monika is így gondolja, aminek nagyon örülök, egy nehézség lekerült a vállamról. Majd ha én is jól megtanulok, akkor szabad lesz.
   Beszélgettem még több szülővel, nagyon jó volt az egész este. Hazafelé pedig beültem egy taxiba, mert 20 percet várhattam volna a buszra, amiről még át kell szállni villamosra, és még utána jön a hegymászás hazáig. Így kicsit olcsóbb lett volna, ha eleve autóba ülök, de a jószándék is fontos...

Másnap ünnepelték Erzsó születéknapját az oviban. Az ünnepeltről szól az egész nap, reggel bemehet a konyhába, és Susan óvónénivel együtt készítik el a tortát (piskótát) a csoportnak, és külön egy maci alakú kicsi tortát az ünnepeltnek, amit haza is vihet. Aztán körbeülnek, középen ezúttal Erzsó, rajta a születésnaposok köpenye, amit minden ovis kézlenyomata díszít. Az asztalon a torta, egy vonat alakú gyertyatartó, minden kocsiján mécses, összesen annyi, ahány éves lett a gyermek. Kap ajándékot is, Erzsó egy fényes anyagból varrt szalamandrát kapott, megy fura bábút, és ehy klis doboz cukorkát. Misi is kapott egy szalamandrát, szerinte babavaránuszt.
És csodák csodája: Misi egész nap nem sírt! A nap 11-ig tartott, mert így beszéltük meg. Mindig egyre tovább marad bent Misi, amig majd kibírja az egész napot.
Amikor az oviba beléptem, az én két gyerekem az előszobában vonatozott. Az összes többiek a tornateremben voltak. Van még hova alakulni...

Búcsúzóban Susan még félrehívott, és elmesélte, hogy vonatozás közben egyszer csak arra lett figyelmes, hogy a gyerekeink szép kerek NÉMET mondatokban beszélgetnek játék közben! :)