KRISZTUS FELTÁMADT! ALLELUJA!
Ünnepek előtt mindig sokat gondolkozunk azon, hogy mi is a fontos, mivel készüljünk. Egészen különböző elvárásaink vannak ugyanis, amiket nehéz egy időben megvalósítani. De idén még a közöseket is csak bajjal tudtuk megoldani, hogy kipihentek legyünk, Andris tudjon már a munkán kívül másra is gondolni, a gyerekek érezzék, hogy különlegesen sokat törődünk velük, de azért ne csak Róluk szóljon minden nap...
Andris már a Nagycsütörtököt is kivette szabadságnak. Idén az volt a vágya, hogy minden ablak legyen lemosva, persze legyen rend és tisztaság, én jussak el tornázni, Ő pihenhessen, és a gyerekek ne jöjjenek át korán reggel a mi szobánkba. :) Misi ez utóbbit igyekezett is teljesíteni, csak negyed 8-kor jelent meg minden nap. Erzsótól nem kell tartani, Ő sokáig szeret heverészni.
Én azt szerettem volna, ha nincs hajsza, persze van rend és tisztaság, de nem akörül forog az egész nap, sok-sok finomság készül, köztük idén először marcipánburgonya, de olyan igazi, csokikrémes. Persze a cipóban sült csülök nem maradhat el... És mindketten szerettünk volna még egyszer titkos kört futni a városban. Szóval csütörtökön és pénteken főleg pakolásztunk, takarítottunk, ablakot mostunk. Közben én elmentem egyszer fektetés után tornázni, vásárolni, Andris is végigjárta a boltokat, kicsit lógó orral jött haza, hogy hosszú listát írtam, és ráadásul eltévedt a boltban... Voltunk játszótéren, kirándultunk az erdőben, persze akkor is találtunk játszóteret, amit még nem is ismertünk, itt komolyan nem tudsz úgy menni negyed órát, hogy lengjen eléd egy hinta, vagy ne botolj meg egy csúszdában.De ebédre a legjobb játszótérről is haza kell menni, bármekkora sírással is jár ez...
Nagyszombaton elhatároztuk, hogy elmegyünk a grinzingi esti húsvéti misére, méghozzá gyerekestül. Tavaly még meg mertük tenni, hogy az alvókat otthon hagyva ketten elszaladtunk egy este 9-es szertartásra, de idén ezt már nem lehetett, Erzsó néha kijön a szobából, és nagyon megijed, ha nem talál otthon minket.
A mise 7-kor kezdődött, tehát elég korán, hogy egy jó délutáni alvás után esélyük legyen végigülni. Na igen, de aznap az alvás Erzsónak nem sikerült. (Volt egy nehéz korszak a délutáni alvás körül, mikor az itteni ovi felborította a napirendet, most bent szoktam maradni, amíg el nem alszanak, és aki megmozdítja a fejét, arra halkan rászólok. Ez be szokott jönni, de ha fontos lenne, akkor minden nehezebb...) Sebaj, hátha akkor a misén elalszik Erzsó, addig is csöndben lesz... Persze úgy voltunk vele, hogy ha már a tűzszentelésen ott vagyunk, az is több, mint a semmi, nem nagy baj, ha közben ki kell jönnünk a templomból.
Fél 7-kor ünneplőben várt az egész család, gyorsan készítettünk is egy fényképet. A sűrűn szemerkélő esőben lesétáltunk a templomhoz, Andris nagy örömére csupa víz lett a hajam, szereti, ha begöndörödik. A gyerekek csendben gubbasztottak a védett utánfutánban. A templomkertben még készítették a tűz helyét, bent próbált az énekkar, de pár lézengő gyónni-vágyón kívül nem volt elég nagy a tömeg... Igen, egy órával hamarabb értünk oda, csak 8-kor kezdődött! Azért megnéztük a Szent Sírt, elmagyaráztuk a gyerekeknek, hogy még túl korán van, hazagyalogoltunk, otthon elővette Andris a Képes Bibliát, és elmesélte a piciknek, miről is szól ez a nap.
Kicsit reményvesztetten indultunk el másodszor, így már nehezebb lesz jónak lenniük...
A templomban most már volt tömeg, nem is jutott hely nekünk, aztán kedvesen átadta valaki a sajátját, oda leültünk négyen, az én ölemben Erzsó, Andriséban Miska. Igyekeztünk mindent fordítani, Miska boldogan csörömpölt a Kutyussal, mikor a ministránsok csöngettek, Erzsó is egészen keveset tekergett. Jók voltak végig. Annyira, hogy utána mindenki azt kérdezte, hogy aludtak-e, mert egy hangjuk nem volt. Büszkék és boldogok vagyunk nagyon! :) Mert este nyolctól tízig végig jónak lenni egy idegen nyelvű misén igazán szép dolog. Otthon megkóstoltuk még a kalácsot, amit sütöttem, még fagyit is kaptak jutalom gyanánt.
Vasárnap reggel észrevettük, hogy a fagyoskodó nyulak már
elrejtették az ajándékokat, és nekiláttunk megkeresni őket. Miska az
első Kinder-tojásnál tovább nem jutott, de Erzsó már lelkesen szedte a
sok finomságot a vödrébe. Azért Miskát is odavezettük még egy-két
ajándékhoz. Nagyon hideg volt, úgyhogy végül a gyerekek beszaladtak, mi
pedig összeszedtünk mindent. Kaptak sok tojást, bárányt csokiból, egy fa
sínpályát mágneses csatlakozójú vonattal, a mozdony elektromos, de nem működik, vagy
lemerült elemet csomagoltak hozzá. Azért a kocsikat lehet tolni a
sínen, golyókat tudnak vinni, azoknak is van pálya, amin gurítani lehet
őket. Erzsó kapott egy kis babát, olyan óvodás-formát, a már meglévő
Emily barátját. El is nevezte Anettának. Hogy honnan veszi ezeket a
neveket? Nem tőlem... Anettának volt egy kis egyszarvúja, Mamácséktól is
érkezett egy kis póni, így a tőlem örökölt póninak is lett családja.
Miska egy igazából világító közlekedési lámpát kapott, meg egy Porsche
matchboxot. Volt még buborékfújó, kifestő, zsírkréta, sok lufi, kis labda, két hinta a
kertbe, ez utóbbit még nem is látták, olyan hideg van. Kaptak egy német
nyelvű mese-DVD-t, és egy gyerekdalos CD-t is. 
Játszottunk nagyot, aztán ebédeltünk, az alvás is mindenkinek szépen sikerült, a húsvéti nyulaknak esett legjobban.
Este Erzsóval tojást festettünk, a családot rajzolta le Erzsó. Igazából nagyon bosszantja, hogy nem úgy sikerülnek a rajzai, ahogy elképzeli, kicsit győzködni kellett most is, de szerintem szépek lettek.
Ma pedig hétfő van, reggel volt locsolkodás, sajnos a fényképezőgépben nem volt benne a memória, így megmutatni nem tudom. Erzsó nyűgös volt egész reggel, a játszótérre indulás közben annyira, hogy megmértem a lázát. 38,4 volt, csak a fiúk mentek játszani, én gyorsan ideültem, Erzsó meg okkal heverészik tovább...
Azt hiszem, minden megvalósult, ami igazán fontos volt. :)
Boldog Húsvétot Nektek, gondolunk Rátok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése