In memoriam MACI :(

Ma reggel elveszett a Maci, Erzsó legeslegjobb barátja. Én emlékszem, hogy nem akarta betenni az ovis hátizsákba, a kezében fogta, mikor elindult Andrissal.  Andris már a kert kijáratánál nem látta, de a kertben nincs. Erzsó úgy emlékszik, a villamoson maradt. Még ez az egy reménysugár maradt, megírtam a Wienerlinien Talált tárgyak osztályának, hogy ha megtalálják, őrizzék jól, holnap telefonálok. Azt írták vissza, hogy a mi vonalunkról holnap délután érkeznek majd be a mai talált tárgyak... 

 A Macit még Erzsó születése előtt kaptuk Andreától. Otthon várta a kiságyban, mikor hazahoztuk a kórházból. Azóta nem telt el éjszaka úgy, hogy ne vigyázott volna Erzsóra.

Persze először még inkább mi adtuk oda...
 Aztán Erzsó elmaradhatatlan társa lett, minden fényképen ott díszeleg előbb fehéren, aztán a szürke minden árnyalatában. Hetente-kéthetente kimostam ugyan, de az idő, és a sok homokozóban játszás, eső, rágicsálás, maszatos pofihoz szorítás nem múlt el nyom nélkül.

Még koszorúslányként sem adta ki a kezéből...

Andris persze évek óta mondogatta már, hogy hímezzem bele a telefonszámunkat, szándékoztam is, de nem lett belőle semmi.. Bár nem is hiszem, hogy innen bárki megpróbálna egy magyar számot felhívni. Azt is százszor megfogadtuk, hogy csak gyerekhez rögzített macival indulunk útnak, ma ez is elmaradt.

Nagyon aggódom az éjszaka miatt, a délutáni alvást a hangos sírás miatt felfüggesztettem, az már elnyugodott Misit szerettem volna aludni hagyni. De este muszáj lesz elaludnia Erzsónak is! Emlékszem, mennyire fájt a szíven, ha csak egy éjszakára nem volt meg a Tekuma (Terka) babám, sajnálom szegény kislányt. 

Ráadásul Andris megint elutazott, itt van viszont Ibolya keresztlányom, és estére Emil is megérkezik. Nekik persze nagyon örülök, de vendégek előtt mindenképp nehezebb a sírást elviselni. 

Most a lányok boldogan játszanak! :)

Elaludt szépen, tíz perc sírdogálás után. "Mama, most biztos, hogy nem engedlek el!" Nem is kellett, ma elalhatott a kezemet fogva. Remélem, holnap mehetünk Maciért a városba. Minden rendben lesz, csak én is elkeseredtem, sajnálom Erzsót, nehéz ez az egész. Emil még bent van Ibolya mellett, addig én is kisírhatom magam... Néha kell.