Andris újra dolgozni volt, Erzsó nem ment oviba, mert tegnap lázas volt, persze mára semmi baja. Miska viszont nagyon-nagyon-nagyon nyűgös volt egész nap, többször mértem a lázát, de semmi, azért nem nyugtatott meg.
Kint hideg van, így nem akarom az ingatag egészségű gyerekeket kiengedni. Bent a fűtés miatt száll a kutyaszőr, amit nem tudtam kivakarni a fűtőtestek réseiből, de a meleg levegő kiszabadítja. Ennek örömére nekem folyik az orrom, fáj a fejem egész nap, olyan, mint egy arcüreggyulladás láz nélkül. Ó, eddig nem voltam allergiás, most miért kell?
Délelőtt még úgy-ahogy elboldogultam, összeraktam a húsvéti favasutat megint, azt nagyon szeretik. Persze vita van rajta elég, a három vasúti kocsi valahogy mindig visszavándorol Erzsó kezébe, pedig Misi is játszana.
"Misi, nein!"
"Erzsó, nein, brühühüüü! "
Mert németül tanulunk. Van gelb autó, blau porsche, bunt építőkocka, komm essen, auf Wiedersehen! Egyre jobban megy nekik. :)
Aztán megtalálták a buborékfújókat, egy darabig fújtam is, aztán amikor már szédültem tőle, további félórán át hallgattam Misitől a "Mama, fújjunk bukojékokat! Gyere, Mama, fújjunk sok bukojékot! Mama, kéjlek, fújjunk bukojékokat! De Mama, szépen kéjtem!"
Erzsó is megjelent, hogy "Mama, a pónik különleges jóságot csináltak!" (A különleges jóságokkal némi mesenézést lehet kiérdemelni), "A rosa megsimogatta a blaut! Connit akarnak nézni jutalmul."
Végül belementem, ezt is Húsvétra kapták, német nyelvű rajzfilm, persze azzal jár, hogy ott kell ülnöm, és fordítani. "Mama, mi az a Spaß? Mama, miért mondta, hogy tut mir weh?"
Közben időközönként elindultak egymás kismotorjával - sírás. Nem találták a legfontosabb Macit, Kutyust - sírás. Nem volt itthon gyümölcs tízóraira - nagyon nagy sírás.
Az ebédhez már úgy rogytam le, reménykedve a délutáni alvásban. Misi el is aludt öt perc alatt, de Erzsó nem. Félóra alatt sem, egy óra alatt sem, közben próbáltam bent lenni vele, kint lenni, hagyni csöndben játszani, utána összeszedni, mert ma leesett az ablakpárkányról, amit eddig soha.
Közben hazajött Andris. A többit képzeljétek el, estig csak fokozódott.
Még egy utolsó próbálkozás Erzsótól, hogy ne menjek ki esti fektetés után:
"Mama, de nem látom itt Istent!"
"Tudod, Erzsó, itt van, de tényleg nem látszik. Attól még mindig Veled van."
"Igen, Ő nem látszik, csak, ha megszoborolják. De akkor szakállat szoborolnak neki. Pedig Neki nincs is szakálla. Mama, az Isten, az fiúnév?"
Tudja a kislány, miről kell elkezdeni faggatni, hogy még két kérdésre válaszoljak alvásidőben...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése