2012. dec. 22. Miska születésnapja

    Már a délelőtt is különleges volt. Erzsóval kettesben itthon maradtunk, a fiúk pedig elmentek vásárolni, és a szeméttelepre, leadni a fáradt olajat. Mivel Ausztriában vasárnap nincs nyitva semmi, és 26-a is ünnepnap még, a vásárlás négy teljes napra szólt, javítási lehetőség nélkül. Benne a karácsonyi vacsora finomságai, kifogyóban lévő háztartási kellékek, elem a kis vonatba, és persze mindenki más is kénytelen volt hasonló nagybevásárlást csapni, így soha nem látott tömeg volt a boltban. A szeméttelep pedig nagyon-nagyon izgalmas, építkezés van, sorban állnak a kukás- és utcatisztító autók, már felsorakoztak a hókotrók is, de még ott várakoznak a falevél-szippantók. Misinek van egy könyve, ami a szemét elszállításáról, szelektív gyűjtésről, kukásautókról szól, most mindent láthatott élőben. Erről sajnos nem készültek képek, majd legközelebb, a fiúk úgyis azzal értek haza, hogy gyorsan töltsük meg a következő olajos vödröt is, mert ez nagyon jó volt!

   Én itthon takarítani szerettem volna, amit persze gyerekek nélkül sokkal könnyebb lett volna, mégis nagyon érthető volt, hogy Andris nem szeretné a két gyereket végighurcolni a tömegen. De Erzsó semmi gondot nem okozott, szinte egész délelőtt rajzolt. Vonatokat. Elmélyülten, részletesen: mosolygó pofit kaptak, füstölgő kéményt (a kémény külön mosolygott), kapcsokat, lámpát. Az elsőt nekem, aztán Andrisnak, arra rá is írta, hogy Papa, nem is egyszer.

 Aztán pedig mesét szeretett volna nézni, nálunk ennek feltétele is van: különleges jóságot kell csinálni. Erzsó segített felmosni, a nagyszobát szinte egyedül végigtisztogatta. Addigra én már a többi helységgel kész is voltam, még az ebéddel volt dolgom, egy kis tortakészítés, aztán jöhetnek a vendégek, a szülinapos.

Végül maldnem egyszerre érkeztek, Nagymama, Nagypapa, Dédnagymama utaztak ki hozzánk, autójuk telepakolva karácsonyi meglepetésekkel.
Mire a fiúk befutottak, már rotyogott az ebéd, kis játék után el is kezdtük az ünneplést.
Íme a hároméves:

 Ajándékbontogatás:

 És végre elkészült az új parkolóház, amiről négy emeleten gurulhatnak le az autók, kettő egyszerre, rajtgéppel indítva. A gyerekek egész este ezzel játszottak. Aztán reggel is. Mára kiderült, hogy ez a csoda is három napig tartott, de a Karácsonnyal nehéz is felvenni a versenyt, majd visszatérnek ehhez is.

   Pár szó a mi Miskánkról, hogy feledésbe ne merüljön, milyen is volt három évesen...
   Rengeteget bohóckodik. Az asztali áldást ritka kivétellel csupa Ó-betűvel mondja végig, mert az vicces szerinte. Szerintünk nem, ezért néha rendesen is hajlandó, főleg, ha ő kezdheti el az éneket. Vicces arcokat vág, kunkorgatja a nyelvét, direkt halandzsázva beszél, sokáig ismételgeti, ha valami vicceset hallott.
  Utánozza, amit Erzsó mond, egyelőre nem bosszantásból, hanem mert ő a nagy, próbálja eltanulni tőle az okosságot.
   Mostanában elkezdett barátkozni az oviban, aminek az egyik eredménye, hogy a "durva fiúk" hatására ő is hörög-morog, amitől Erzsó megijed, sír. Pedig halkan, szelíden morog ám, egyáltalán nem ijesztő. Viszont bosszantó, amit szándékosan és módszeresen gyakorol, aztán, ha Erzsó kiakad, akkor Misi sír hangosabban, én meg győzzek igazságot tenni. Beválik, ha előre megmondom, ha egyikük is sírni kezd, mindketten a sarokban kötnek ki.
   Kezd németül beszélni a többi gyerekkel, énekel, játszik lelkesen. Néha itthon is átváltanak Erzsóval németre, ilyenkor Misi Mathis lesz, Erzsó Annika, én Susan. Misi hozza a német énekeskönyvet, tudja mindet fejből, egyedül is végigénekli.
   Érthetően beszél, csak néha halkan. Magától is udvarias, kérem szépen, köszönöm, egészségedre teljesen automatikusan jönnek. Nem úgy a hangosan köszönés, inkább csak mosolyogni szokott. De tudja azt is, csak félénk néha.
   Nagyon szeret magasról leugrani, lehetőleg puhára, de ezt nem ellenőrzi minden alkalommal. Szeret magasra mászni, bukfencet gyakorolni, nagyon gyorsan szaladni. Ha magát keverte bajba, általában nem is sír, csak, ha tényleg nagyon megütötte magát (amikor már én is elgondolkozom, hogy meg kéne mutatni orvosnak). Ha viszont más gyerek ártó szándékkal egy ujjal is hozzáér, akár fájt, akár nem, hangosan bömböl.
   Kedvenc könyvei az Alle Vögel -énekeskönyv, a kukásautós könyv, és még mindig AnnaPeti.
   Ismeri az összes betűt, összeolvasni még nem próbálja. Szeret gyurmázni, kisollóval vágni, térképet böngészni. Kisautózni, sínpárt építeni minden nap szokott.Szívesen bujkál dobozokban, ládákban, szekrényekben.
   Kedves, nyitott, okos, huncut. Amilyennek lennie kell három évesen.