Csakhogy amikor megérkeztem az óvodába délben a gyerekekért, Erzsó azzal szaladt hozzám, hogy neki rossz a haja. Micsoda? Azazhogy tessék? Miért? Addigra Tante Monika is elindult felénk, és nagyon komoly arccal megkért, hogy fogjam össze Erzsó haját az esti ünnepre. Még mindig nem értettem, de amikor erzsó odébb ment, Monika elmagyarázta, hogy titok, de Erzsó játsza este Szt. Mártont a kis színdarabjukban, és a haja beleakad a köpenyébe, hogy a sisaklevétellel járó sikítást ne is emlegessük.
Erzsó hazafelé rákérdezett, hogy Monika elmesélte-e, hogy ő lesz Martin, és ha már kiderült, kérdezett róla párat. Mi az a Soldat, mi az a Bischof? Átbeszélgettük a történetet, Misi elmesélte, hogy perecet sütöttek aznap az oviban.
Erzsó haját befontam, egy szusszanásnyi csendespihenő után jó korán indultunk vissza az óvodába. Jancsit direkt nem altattam, hátha átalussza rajtam az ünnepség templomi részét, de az első gitárhangra felébredt.
A gyerekeket körben ültették le az oltár előtt, a furcsa plébános helyett (új az óvoda plébániáján, különleges egy szerzet) egy koromfekete pap vonult be velük, aki nagyon lelkesen, nagyon kedvesen vezette az imát, tört németséggel. Tante Monika is tartott egy kis beszédet, a pap is, aztán a gyerekek előadták a Márton-legendát. Erzsó egy falovon nyargalt körbe köpenyben, páncélban, a legenda szövegét énekelték. Aztán feltűnt a koldus, eleredt a hó, és Márton megosztotta vele a köpenyét, majd a többi katonánál hagyta fegyvereit és páncélját. Azt a részt, amikor elbújik, hogy ne legyen belőle püspök, már csak énekelték.
Misi is nagyon szépen részt vett, végig mutogatta az énekek alatt, amit kellett.
Aztán könyörgések következtek, Erzsó is mondott egyet, gyönyörűen beszél németül. A perecek megáldása után a pap jól szembefröcskölte a gyerekeket szentelt vízzel, volt nagy kacagás.
Mentünk egy nagy kört a lámpásokkal az utcán, Erzsónak nem tetszett, hogy még nem volt teljesen sötét,de megegyeztünk, hogy másnap is megyünk egy kört a sötétben a mi utcánkban.
Az ünnepség utolsó része hagyományosan a Perec-ünnep (Brezel-Fest), ami arról szól, hogy mindenki kap egy perecet, amit aztán minél több emberrel megoszt. A mi gyerekeink velem osztoztak, Jancsi kezébe is belecsempésztek egy darabot, aztán elvonultak békén elfogyasztani a maradékot. A templom elé készített asztalokon szendvics és puncs várt minket idén is.
Későn értünk haza, szerencsére a gyerekek teleették magukat pereccel, és már aludtak, mire Andris hazaért.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése