Koszorú, koszorú, miért vagy olyan...

 ...olyan másmilyen, mint ahogy elképzeltelek?

  Az úgy volt, hogy rátaláltam egy mézecskalács készítős honlapra (mohakonyha.hu), amin olyan gyönyörűségek voltak, hogy egészen elámultam. És elhatároztam, hogy az idei adventi koszorúnk mézeskalácsból lesz, és ugyanolyan szép lesz, mint amazok, természetesen. Na jó, a gyakorlatlanság miatt lehet, hogy kicsit elnagyoltabb lesz, de az nem baj, attól még inkább az enyém.
   A gyerekek lelkesek voltak, Andris kevésbé, ő inkább a hagyományos, fenyőillatút szerette volna. Azért kedves volt, és azt mondta, csináljam meg, amit elképzeltem, de jövőre legyen olyan, amilyen lenni szokott. És, hogy betegen miért nem valami egyszerűt csinálok? Én meg jól kiokoskodtam, hogy a fenyőágashoz kint kell kutakodnom a kertben egy csomót, ezt meg a meleg sütő mellett állva, különböző gépek segítségével kis munkával elkészíthetem.

   A tésztát tegnap készítettem el, hogy ma délelőtt kisüthessem. Persze azt nem olvastam el elég figyelmesen, hogy mitől lesz olyan szép sima, hogy az állás után még jól át kell gyúrni, így girbegurba göcsörtös lett a kisült tészta, nagy bánatomra. Sebaj, majd a cukormáz elfedi.
  Azért délután mégis elővettem a maradék tésztámat, jól meggyúrtam, és előállítottam az egészet sima kivitelben is. Ez már nem békén az asztalon hűlt, hanem a fagyban odakint, hogy még ma befejezhessem. A fölöslegessé vált mézesnek pedig nagyon örültek a gyerekek.
   Elkészítettem a mázakat. Azt írta, kristálycukrot daráljak le kávédarálóban, de a kétlaki élet hátránya, hogy egy nem kávézó háziasszony nem biztos, hogy magával viszi a kávédarálót, mákot lehet kapni a boltban is darálva. Szóval daráló Tihanyban, én itt, marad a porcukor. Kétszer átszitálva. Ennek ellenére nem volt elég kisszemű, ezt már az elején láttam, de reménykedtem, hogy elég lesz. Terítőmáznak szép is lett. De hogy 6-8 órát száradjon? Azt már nem, inkább langyos sütőben szárítgattam, három óra alatt meg is száradt.
   A mintázásnál jött a neheze, mert szép, finom, vékony mintát terveztem, de a kis lukon nem jött ki a kristályos porcukor, a kétszer átszitált. Nagyobb lukon meg ömlik, nem lehet úgy cifrázni. Csalódott sóhajjal lemondtam a finom mintákról. Húsvéti tojásokra is olyan hajszálvékonyan szoktam rajzolni, rossz volt, hogy ez itt nem megy. Nem baj, majd legközelebb, jövő héten Andris úgyis megy Tihanyba., elhozatom a darálót. A karácsonyfadíszek már csodaszépek lesznek! :)

No, itt a végeredmény. Nem, nem ilyenre gondoltam. De azért szép. És aláteszek holnap pár fenyőgallyat, hogy Andris is örüljön. Kész vagyok a holnapi óvodai koszorú-szentelésre, mehetek gőzölni, és aludni. Jóéjt!

Ja, és Jancsi megtanult felállni. Mindenhova felmászik, sokat esik, de rohamosan ügyesedik.