Közben pedig mennek a hétköznapok. Andris rengeteget dolgozik, cikkek készülnek, amiket határidőre le is kell adni. Tihanyból egyre inkább az látszik, hogy az üzemszünet előtt már nem foglalkoznak Andris szerződésével, így legkorábban január közepén írhatják meg. Január végén megyünk haza, ad egy kis alapfeszültséget a mindennapjainknak, hogy nincs szerződés, csak szóbeli ígéret. Bízni kell benne, hogy minden egyszerűen fog menni, de egy kis bizonytalanság mindig van bennünk.
Jancsi nagyon nehezen jön ki a betegségből, a nagyoknak is folyik még az orra, én köhécselek, Andris torokfájása jön-megy.
Óvodai barátok hívnak minket játszani, mi már háromszor voltunk kénytelenek lemondani azt a családot, akiket áthívtunk, talán jövő csütörtökön végre átjutnak hozzánk. Penészes a fal, majd eltakarom valamivel. Nem ez a lényeg. De szinte minden napra annyi a feladat, hogy az orrom hegyét is alig tudom kidugni belőlük.
Szeretnék játszani a gyerekekkel. Mesélni nekik. Együtt sütni a mézest, nem egyedül, mert úgy egyszerűbb. Látni őket, az ő világukat, Erzsó képzelet-játékait is csak komoly időráfordítással tudnám követni. Jancsi feláll, felmászik mindenhova, a kispad ülésén tornázik, sokat esik, de már próbál okosan lemászni. Misi bújik, mellém ül, amikor szoptatok, fogja Jancsi kezét. Időt kell szánni rájuk. Sokat.
Ég a második gyertya. Nagyon jól kezdtem ezt az adventet, szinte minden ajándék megvan már, várják, hogy eljussak a borítékok megcímzéséig, a postáig. Úgy terveztem, hogy békésen, minden nap egy keveset haladok majd a takarítással, nem szeretnék nagy hajtást a végén. A gyerekek vágyacskáit még be kell szereznem, még egy-két városi délelőtt.
Szeretnék megnyugodni, leállni, lelkileg is átélni az adventi várakozást, beengedni a Szentírás szavait a szívemig. Szeretnék eljutni gyónni, ha mégoly nehezemre esik is németül...
Szeretnék rengeteg sütit, finomságot, szépséget az ünnepre. Ez az, ami szinte csak nekem fontos, Andris tisztaságot szeretne, és más nem annyira érdekli, a gyerekeknek - bárhogy is lesz - egy kis csoda lesz megint a karácsonyfa és a betlehem.
Szeretnék támasz lenni Andrisnak a munkája után, amikor fáradtan hazaér. Sokszor még akkor látok neki a házimunkának, amiben persze segít, de hiányzik neki is a béke, az itthoni pihenés, a ráfordított idő.
Honnan vegyek ennyi időt? Én idén időt kérek Karácsonyra. Minden adventi napra családtagonként fél órát. Amit nem az alvásból kell elvennem. És még egy félórát imádkozni. Meg talán még tíz percet csak úgy, magamnak. Lehet?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése