Pihenős hétvége volt, azt a kis izgalmat leszámítva, hogy a szombat délelőttöt kórházban töltöttük.
A St. Anna Kinderspitalban kezdtünk, de onnan átküldtek minket a szomszéd kórházba, ott van baleseti ügyelet. Egy metrómegálló, nem egy nagy táv, de Andris autóval vitt a kórházig, és mivel úgy volt, hogy jön is értünk, nem hámoztam ki az alvó babát az autósülésből, hanem azzal együtt cipeltem. Hát most cipelhettem át a másik kórházba, nem volt könnyű. Sebaj, odaértünk, Jancsi még mindig aludt, megkerestem a baleseti részleget, ahol az ággyal együtt odatolt fekvőbetegektől elkezdve, idősebbek és fiatalabbak együtt várakoztunk. Jancsi felébredt, mindenkit megmosolyogtatott, máris megérte elmenni a kórházig. Nagyon hamar behívtak minket, úgy látszik, azért figyeltek, hogy egy félévessel ne kelljen sokat várni. Az orvos nézegette a vállát - mint én otthon, és ugyanúgy semmit nem talált, mint én otthon. De Jancsi sírt, ha mozgattuk, lógatta a karját, nem nyúlt a játékokért, és nem tudott mászni sem. Aztán kiderült, hogy a könyöke volt a ludas. Persze, ahogy kimondta a "rotatio dolorosa" szót, nekem is beugrott, hogy az orsócsont feje ki tud ugrani, ha a baba támaszkodik a kezén, miközben elesik. A doktór úr párszor kinyújtotta Jancsi kezét, hogy visszakattanjon minden a helyére, persze hatalmas sírás támadt, aztán kiküldött minket, hogy várjunk tíz percet, ha csak ennyi volt a baj, addigra rendesen mozgatni fogja a karját. Még utánunk küldött egy ápolót egy lufivá fújt gumikesztyűvel. Tíz perc múlva kutya baja nem volt Jancsinak, csak unatkozott a lufi ellenére is, mászni akart. További fél órát vártunk a zárójelentésre, de addigra Jancsi is elfáradt (a sírás mindenkit zavart), meg nekem is elegem lett, Andris már várt a parkolóban, megszöktünk a jelentés nélkül.
A gyerekek nagyon várták a Türkenschanz-parkot, én viszont aznap még semmit nem ettem. a megoldás: Andris játszóterezett velük, én meg az alvó Jancsival beültem a park éttermébe. Luxus-reggeli volt, békén, egyedül, a pincér szemmel láthatóan sajnált, amiért nincs társaságom, de nekem nagyon jól esett zavartalanul enni.
Délután Andris aludt, én a gyerekszobában bábelőadást néztem Erzsó közreműködésével, mesét olvastam, Misi felolvasta nekem a Zengő ABC-t, jó volt nagyon. Misi a Zengő ABC-t nagyjából tudja fejből. De követi a szemével, és ha elakad, hősiesen elolvas egy szót, hogy eszébe jusson a következő sor. Nagyon ügyes, kis majdnem-négyévesem.
Este hajmosásos nagy fürdés, Andris kivételesen rendet rakott a gyerekszobában, így ő választhatta ki az esti mesét, böngészőztek. Aztán a kicsik elaludtak, én meg előszedtem a csellómat gyakorolni a másnapi misére. Átküldtek nekem egy kamara-darabot is, mire kettőt pislantottam, fél 11 lett, de a darab közepe még nem ment jól. Az sem használt persze, hogy sosem hallottam még ezt a darabot, és csak cselló-szólamot kaptam, partitúrát nem, fogalmam sem volt, hogy fog ez összeállni. Andris is meg volt ijedbe, mi lesz, ha Jancsi sikít - jókedvében is szokott, jó hangosan, és ki kell vinni, a nagyokat egyedül még azért nem lehet bent hagyni, hozzám nem jöhetnek, ha csellózom. Megegyeztünk, hogy kivételesen egyedül megyek a reggeli misére, Andris meg majd este.
A mise gyönyörű volt, előtte mindent el tudtunk próbálni - csak a kamara-darabot nem, mert a vezető furulyásunk a ministránsokat is vezeti, és velük volt elfoglalva. A többiek persze játszották már ezt együtt, csak én nem. Jobb híján (és a legjobbat választva) sürgős segítséget kértem a Szentlélektől, aki ügyesen el is játszotta nekem a darabot, csak egyszer vesztettem el a fonalat, de az szinte nem is hallatszott.
Délután Andris parkourozott, mi meg Misi egyik barátjához mentünk születésnapot ünnepelni. Ez olyan igazi kis otthoni gyerekzsúr volt, amilyenhez mi is szokva vagyunk. A lakás sem volt olyan steril, látszott, hogy sok gyerek lakik benne, otthonos volt nagyon. A buli hatig tartott, de annyira élvezték, hogy fél hétkor sem akartak hazamenni még, végül kölcsönkaptunk egy társasjátékot, és búcsúajándékokkal felszerelkezve nagy nehezen hazaautóztunk.
Este megint fájt a hasam, csütörtökön megyek orvoshoz, jó lesz megtudni, mi görcsölget.
Ma pedig mézeskalácsot sütök és habkarikát. Nyakunkon a Karácsony! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése