A nagyszobában néma csend. Erzsó és Misi a konyhában uzsonnáznak, Jancsit a gyerekszobában hagytam, én a fürdőt takarítom.
Elfogyott a kölesgolyó, a mazsola, már csak isznak a nagyok. A gyerekszoba üres.
Rosszat sejtve szaladok a nagyszobába, lelki szemeim előtt a karácsonyfa romjai - annak azért lett volna hangja, ha magára borítja, nem? Mi is volt még a földön? Nem sok minden, most takarítottam ott is, akkor mi ez a gyanúsan hosszú béke?
És nem vittem kapásból fényképezőgépet. Kellett volna.
Jancsi tényleg a karácsonyfát támadta, két kezével egy-egy ágba kapaszkodva állt, a középen lógó ingó-bingó habkarikát tömte magába. Mint a fánk-evő versenyen, amikor nem szabad kézzel hozzányúlni.
Amikor beléptem, bűntudatos pofival szaladt hozzám a négykézlábán. Szemmel láthatóan tudta, hogy ezt a nagyon finomat neki nem lett volna szabad megennie. Cukor, tojás, két tiltott mulatság...
Aztán persze kiivott egy nagy pohár vizet. És nem mászott vissza morzsákért.
Annyira édes volt!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése