Nálunk a fadíszítés már 23-án éjjel elkezdődik, mert így sötétedéskor már kezdhetjük az ünneplést, és majdnem időben aludni mehetnek a gyerekek. Nagyon örültem, hogy ez idén is megvalósult. A fát én választottam, a díszek szépen szaporodnak az évek múlásával - nagy örömömre, és Andris icipicit szemrehányó pillantásaitól kísérve. Idén jó előre elkészítettem a habkarikákat, mézeskalácsokat. A mézessel csak az alapszínekig jutottam, fehér cukormáz, piros zselatinos máz, még szerettem volna az ellenkező színekkel kidíszíteni, de az már nem fért bele. Játszottam a gondolattal, hogy majd a kórházban befejezem, de végül nem vittem magammal őket.
Szóval ebéd után a gyerekek "csendes" pihenőre tértek, mi Andrissal tovább díszítettünk, ajándékokat csomagoltunk, közben Czirmos és Jankó papi a konyhában készítették a karácsonyi vacsorát. Milyen jó volt így együtt, mindenre békésen jutott idő! Persze van, ami Náluk is hagyomány, és van, amit én hoztam a családba, és a nagyszülőknek újdonság volt.
A pihenő végén már terített asztal várt minket a konyhában, a nagyszobából halk zene hallatszott, és a gyerekek szárnysuhogást is hallottak. Felvettük mind az ünneplő ruhánkat - nekem a 4 kis varrat miatt nem volt sok választási lehetőségem, ami szép is, kényelmes is. Erzsó és Misi az ablakra tapadva lesték, látnak-e távozó angyalokat.
Végre csöngettek az angyalok! A karácsonyfán égtek a gyertyák , az éneklés közben sorban gyújtotta Papi a csillagszórókat. Az evangéliumot is felolvasta Andris. A fa alatt állt a Betlehem, amit a keresztszüleimtől kaptunk nászajándékba, azt hiszem, igazából kertbe való szobrocskák, de a gyerekek nagyon szeretik, hogy újra meg újra eljátszhatják velük a karácsonyi történetet.
Aztán persze ajándékokat bontogattunk. Én egy túrahátizsákot kaptam, ami ugyan nem fér bele az előre megbeszélt "kézzel készített" kategóriába, de ez Andrist nem zavarta. Én meg el sem készültem a neki szánt ajándékkal, dehát idén az volt a nagy ajándék, hogy otthon lehettem.
Az ajándékok után megvacsoráztunk. Az előételhez csak hárman ültünk le, Czirmos nem szereti az avokádót rákkal, a gyerekek sem, játszottak addig. Ezt az egyet jobban megbeszéljük jövőre, a karácsonyi vacsorához együtt ülünk le. Sebaj, finom volt, megettük a plussza adagokat is zokszó nélkül. A főétel citromos hal rizzsel, a gyerekek ezt sem szeretik, ezért sütöttem egy kacsát is. Az édességre idén nem jutott energiám, de úgysem fért volna belénk.
A gyerekeket szépen lefektettük, aztán Andrissal leautóztunk a kényelmes, tíz órakor kezdődő éjféli misére. Nekem jutott ülőhely, igényeltem is, akkorra már éreztem, hogy műtét utáni napon vagyok. A mise szép volt, a ministránsok kifelé menet még rám mosolyogtak, egy csapat vagyunk, a családi misén együtt zenélünk. Fura lesz egy hónap múlva már nem ide tartozni.
Nagyon szép Karácsony volt. A lelki készületünket nagyon megnehezítette az utolsó hét sok kapkodása, rohanása, de zat hiszem, végül megérkeztünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése