Utolsó hét

   Már mindenből az utolsó történik velünk. Kivéve a dobozolást, abból még van pár.

Vasárnap volt az utolsó grinzingi misénk. Familienmese volt, csellóztam, a gyerekek Andrissal voltak. Szerencsére Jancsi már pár hete tartja magát a jó szokásához, hogy Andrison kenguruban szépen átalussza a misét. Nekem meg nagyon jó, hogy csellózhatok, feltöltődés. Mise végén Andris kiállt a mikrofonhoz, és elbúcsúzott a plébániaközösségtől, igazán nagyon jó volt közéjük tartozni, sokat segítettek jó szóval, mosollyal, még gyerekruhával is.

  Délután Andris utolsó vasárnapi Parkour-edzése volt, az ő kedvéért Am Himmel, vagyis a mi hegyünk tetején. Az utolsó órájára mi is kimentünk a kicsikkel, ők játszótereztek, és persze nagy szemekkel figyelték az ugráló-guruló parkourosokat. Nagy elköszönés nem kellett, mert találkoznak még csütörtökön, és pénteken a legjobb barátai még átjönnek pakolni.
Mire hazaértünk, már ideje volt megsütni a vacsorához a kenyeret, és bármelyik percben megérkezhettek az aznapi segítségeink, Kata és Balázs. Beindult a nagy pakolás, a könyvesszekrény üres, dobozok sorakoznak a nagyszobában. A gyerekeknek egyre izgalmasabb, egyben egyre nehezebb, már nincs szőnyegük a gyerekszobában, a könyveik is dobozban lapulnak, fogynak a játékok, viszont lehet dobozba bújni.

Tegnap délelőtt átjött Julcsi Magdival, hogy tudjak pakolni. Eltettem az összes ruhánkat, ami már nem kell erre a hétre. Nagy segítség volt, hogy lefoglalták Jancsit! A nagyobbaknak közben z utolsó hétfő az óvodában, a hétfő olyan nap, amikor vihetnek játékot otthonról, Erzsó elvitte a Wurm társasjátékot, Misi egy vonatsín-tartozék hidat, ami gombnyomásra szétnyílik, így lehet baleseteset játszani vele.
  Délután kicsit elszabadultak az indulatok, Erzsó a csendes pihenőben levetkőzött pucérra, és sálakba csomagolta magát, mert azt játszotta, hogy úszni megy, és az volt a fürdőruha. A még meglevő játékokat kiborogatták, hatalmas rendetlenséget csináltak, miközben maga a pakolás is éppen elég nekem. Jancsi meg negyed óra alvás után úgy döntött, hogy elég volt neki, de egész délután nyűgös, sírós volt. Én is nagyon nyűgös voltam. Misi tartotta a frontot, ő kedves volt, segített, nem nyafogott, amikor nem értem rá. Erzsó is édes volt, mindenhogy próbált jobbkedvre deríteni, szivecskéket rajzolt nekem. Azért felöltözni nem akart egyedül, és hatalmas hisztit csapott, amikor rendet raktam a gyerekszobában, mondván, hogy tönkreteszem az egész játékukat. Hát igen, nézőpont kérdése.

  Estére még egyszer, utoljára jött Móni, a gyerekvigyázónk. Mi pedig sétáltunk a Ringen belül, vacsoráztunk a kedvenc kínainkban, Jancsi jó volt, csak nagyon hangosan sikítozott - örömében. Én eléggé túlfáradtam, nem sikerült jókedvet varázsolnom az arcomra, pedig nagyon igyekeztem. Már csak pár nap, már csak ez a rengeteg pakolás, kijelentkezés, adminisztráció, ezt már csak túlélem valahogy.