Kezdődik...

   Már nagyon közeledik a hazaút. Egyre feszültebbek vagyunk, naponta többször előkerül a téma a gyerekekkel is, bennem meg tótágast állnak a feladatok. Kenyérsütés, főzés, gyereköltöztetés, minőségi idő mindenkinek, óvoda, rend, mosás - a mi mosógépünk elromlott, így a fölső lakásét használjuk, mint ideköltözéskor, de Andris rengeteget segít ebben is. És a tetejébe a pakolás, a rém. Dobozok várnak az előszobában, de még valami visszatart attól, hogy megtöltsem őket, még nem akarom kiüríteni ezt a lakást, ahol két évet boldogan éltünk. Pedig lassan ideje lenne, legalább azokat a dolgokat, amiket biztosan nem fogunk használni a következő két hétben! Majd holnap... Ma vendégek jönnek.

   A múlt héten kitaláltuk, hogyan rendezzük be az otthoni szobákat. Az igényeink is változtak kicsit, a gyerekszám is megnőtt, eddig két babaágy volt a gyerekszobában, most egy babaágy és egy emeletes felnőttméretű kell, hogy beférjen, a régi gyerekszoba-szekrényt levittük a pincébe, a helyére kell valami. Tervezgettük, papíron tologattuk, majd még Motának megmutatjuk, de nagyjából kialakult.

  A tegnapi nap kicsit bicebócán indult, Andris előző éjjel a munkahelyi barátaival számítógépes focizott, későn ért haza, reggel morgós volt. Bútort akartunk vásárolni, de a listaíráshoz már nem volt elég türelmünk - vagy inkább a listaírás közben egymáshoz nem volt elég.
  Andris délelőtt visszabújt aludni, én ebédet főztem, aztán pár óra múlva összeraktuk a listát, rávettük magunkat, hogy tényleg aznap intézzük el a vásárlást, és egyáltalán elinduljunk. A fehér skodával robogtunk a három gyerekkel az IKEA felé, buzgón imádkozva, hogy legyen hely a gyerekvigyázóban. Másfél óránk volt zárásig, ideális, főleg, ha listával indul az ember, és nem kell gondolkoznia.
   Az áruházban aztán Andris csodák csodájára meglelte a jókedvét. Mindent megtaláltunk, vettünk még Szemesre való ágyneműt is magunknak. A nagyok jól érezték magukat a megőrzőben, Jancsi végig vigyorgott a bevásárlókocsiban, amibe végre ülni is tud. Győzelem. A nagy dobozokat hétfőn hozzák ki nekünk.
  
   Aztán kezdődik a tél is... Legalábbis már nagyon várjuk. A gyerekek popsi-síznek órákon át. A szobában.

    Jancsit a nagyok megetették babapiskótával, az első foga tiszteletére, ami tegnapelőtt búlt ki. A babapiskóta persze nem babáknak való, Misi tudta is, hogy cukrot Jancsi nem ehet, lenyalogatta hát a tetejéről. Így sokkal egészségesebb. :)

    Szombat reggel Erzsó először próbált meg egyedül fésülködni, ma is nagyon lelkesen tanulgatta. Ilyen szép lett:

   Ma reggel már békésebben ébredtünk, a gyerekek is átjöttek egy idő után. Ilyen nálunk nagyon ritkán engedtetik meg, ezért is fényképezte le Andris.

   A kenyérsütéssel is új babérokra törtem, kipróbáltam az öregtésztás kenyeret. Félbarna lett ez is, egy félkilós egy étkezésre elég, vagyis ízlik a családnak.