Bienentag

   Vasárnap mise előtt megérkezett Réka, Eszter, Vince és Tamás, komatálat hoztak nekünk. A plébániánk meleg évszakban havonta egyszer egy-egy helyi vendéglőt látogat meg, a Szentmise a "Zum Martin Sepp" nevű Heurigerben került megrendezésre. Andris magára kötötte Jancsit, a két nagyobbat meg az utánfutánban tolta, és nagyon büszke volt a három gyermekére. :)
A kerthelyiség tömve volt, a bizonytalan időjárás miatt behúzták a tetejét is, így még nem is láttam. Mi kiszorultunk, de szerencsére sem hideg, sem napszúrásveszély nem volt. Ezúttal még egy aranylakodalmat is megünnepeltünk, a gyerekek rendesek voltak nagyon a hosszadalmas szertartás alatt. Áldozásnál már az én kezemben volt Jancsi, érdekes volt, hogy a diakónus megkérdezte, meg van-e már keresztelve, és mivel még nincs, csak engem áldott meg, Jancsira meg a távolból intett keresztet. Aki még nincs megkeresztelve, az nem kaphat kiskeresztet a homlokára?

   Hazaérve megebédeltünk, beszélgettünk, Rékáéktól teljesen váratlanul hatalmas ajándékot is kaptunk: egy kerti felfújható medencét, de akkorát, hogy a felnőttek is beleülhessenek.
   Nagyon jó volt együtt lenni, nekem igazi kikapcsolódás egy kis "Rochlitz-lány"-hangulat.

   Csendes pihenő után a gyerekek már alig férek a bőrükbe, ki akartak menni a kertbe, mert aznap volt a "Bienentag", egész Ausztriában méh-bemutatókat rendeztek a méhészek, a mi kertünkben is dolgozik egy méhész-hölgy, van 5-6 kaptárja, a kert lenti részén több, és egy-kettő a nagy hársfa alatt. A méhekkel eddig semmi gondunk nem volt, a gyerekek belekukkantanak a virágok kelyhébe, mielőtt megszagolnák őket, nem mennek közel a zsongó kaptárhoz, és büszkék a kertünk saját mézére. Nagyon lelkesen várták, hogy egészen közelről megnézhessék a méheket, és a méz-kóstolás is hívogatta őket. Erzsó engedetlenül ki is szaladt a kertbe, és elvegyült a tömegben, én meg aggódtam a nyitott kertkapu miatt, nem ment-e ki az utcára. Végül hárman keresték, Réka találta meg, Erzsó bizonygatta, hogy az utcára nyitott kapunál sem megy ki, nem értette, miért aggódtam. Valamelyest megértem, eddig is akkor mehetett a kertbe, amikor csak akart... Annyi ideje mindenesetre volt, hogy szerezzen magának és Misinek egy-egy icipici üveg mézet.

   Andris kiment a két nagyobbal, miután elbúcsúztunk a vendégeinktől. A lenti kaptáraknál figyelték a méheket, amikor Jancsit elaltatva én is ki tudtam menni egy kicsit.
   A hársfa alatti kaptár tetejét üveglapra cserélték, így be lehetett nézni, elmagyarázták a dolgozók és a herék közti különbséget. Találtunk egy bábrablót is, Erzsó bátran a tenyerébe fektette, de a bábrabló megharapta. Életerőset tud sikítani a lány.
   Amikor visszatértünk a lenti kaptárakhoz, a gyerekek beöltöztek méhész-ruhába, és egészen közelről is megfigyelhették az esti hűvösben egyre lassuló méheket. Pár fénykép után én már szaladtam vissza Jancsihoz, Andris még hozott egy könyvet a méhekről, azt végignézegettük.

Vacsoránál mindkét gyerek mokkáskanállal kóstolta a saját kis mézét, egészen addig takarékoskodtak vele gondosan, amíg Hildegard - a méhész - át nem jött egy kiló mézzel, hogy Jancsihoz gratuláljon. Akkor megnyugodva megették az összes mézüket.