Ma voltunk Andrissal a klinikán, azt hittük, érdemes Neki is eljönnie, mert elvileg megmutatták volna a szülőszobát, meg egy ultrahangvizsgálat is volt, ami eddig nagyon jó élmény volt mindkettőnknek. Nincs baj, de ma nagyon rosszkedvűen jöttem ki a kórházból.
Valami átszervezés lehetett, mert az emeletet kivéve semmi nem ott volt, ahol megszoktuk, a bejelentkezésnél nem kedélyes asztaloknál fogadtak a nővérek, akik elmondták volna, hogy mi fog történni, hanem egy pultnál voltak ketten, nem mondtak semmit, hidegen tették a dolgukat, minden eredményemet lefénymásolták, azt is, amit már máskor is.
Az orvos biztos nem látta a dr. med.-et a nevem előtt, vagy nagyon kimerült volt, mindenesetre a babáról összesen annyit mondott, hogy hát nem nagy, de semmi mást, még a mért adatokat sem, azt sem, hogy mit lehetne látni, ha a mi monitorunk is szép képet adna. Ha baj lenne, mondott volna többet is nyilván, de így csak katt-katt, fejátmérő, combcsont, jöjjek vissza két hét múlva.
A szülőszobát azóta már egy számomra elérhetetlen délutáni időpontban mutatják meg, jöjjek akkor.
Szóval nem sok értelme volt az egésznek, annak végképp, hogy Andris emiatt hagyjon ki egy értékes félnapot a munkából, amikor a baba érkezése után szükségünk lesz az otthon tölthető óráira.
Nagyon számítottam erre a lehetőségre, hogy kicsit többet megtudok majd a babáról, bármilyen jól viselem is ezt a várakozást, azért el-elfáradok én is, és most ez a csalódás nagyon nem hiányzott. Persze ez semmiség, egészséges, jól van, a két hét múlva esedékes vizsgálatra már vagy bejutok, vagy nem, ha addigra megszületik. Inkább örülnék, hogy nem dagad a lábam, jól tudok aludni is, mióta lejjebb ereszkedett a hasam, és kényelmesebb is, nem fáj a hátam sem már, magas vérnyomás és cukorbetegség távolról kerülnek.
Csak eddig csupa jó benyomásom volt erről a klinikáról, most meg itt az első kellemetlenebb.
De ma érkezik Réka és Vince, nagyon várom őket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése