Annyi történt, hogy Roninak már hétfő hajnalban elkezdett lassan folyni a magzatvize. Fájásai is voltak, úgyhogy egy gyorsan lezavart reggel után elvittük a gyerekeket az oviba, riasztottunk egy gyerekvigyázót, és irány a kórház, nagy reményekkel.
Ott viszont elmúltak a fájások, megállapították, hogy nem magzatvíz, és kedvesen hazaküldtek azzal, hogy el fog múlni. Akkor jöjjünk legközelebb, ha történik valami.
Miután tegnap sem és ma sem múlt el, ma reggel hosszas tanakodás után megint a kórházba mentünk. Újabb vizsgálat, most már egyértelműen magzatvíz, viszont továbbra sem zajlik semmilyen szülésnek nevezhető folyamat. A baba jól van, normális a szívritmusa, szépen rúg.
Roni marad a kórházban, amíg a baba meg nem születik. Ez nem egy nagy komplikáció, nem veszélyes se rá, sem a kicsire, és mivel kórházban van, bármikor ki lehet venni a babát, ha szükségét érzik. Csak várni kell.
Úgyhogy elmentem a gyerekekért az oviba, elvittem Erzsót balettra (Misi is jött velünk, nem volt alternatíva), kaptak fagyit, nagyot játszottunk egy játszótéren.
Aztán beugrottunk Ronihoz a kórházba, hogy legalább egy könyv legyen nála, mert az amúgy a szülésre gondosan összekészített cuccából ez kimaradt. A gyerekek kaptak estipuszit, megvacsoráztak békén (bár mindkettő sírt egy kört valami mondvacsinált apróságon). Elmagyaráztam nekik, amennyire tudtam, hogy nem tudjuk, meddig marad bent a Mama; hogy a magzatvízben úszkál a kisbaba, meg ilyenek.
Most alszanak.
Megírtam az egyetemnek, hogy a következő napokban ne számítsanak rám, és igyekszem anyja helyett anyja lenni a gyerekeknek. 26-ára van eredetileg a kisbaba kiírva.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése