Vasárnap volt, elsőáldozás a plébániánkon, ami nekem csellózást is jelentett a misén. Andrisnak semmi kedve nem volt a tömeghez, és a tömegben az egyedül gyerekezéshez, elhatároztuk, hogy megkérdezzük őket, mennyire fontos nekik a mai mise, s ha nem nagyon, akkor Andris majd elmegy az estire. A másik lehetőség, hogy Glanzingban, az óvodával összetartozó plébánián pedig Wortgottesdienst volt, amit szeretnek. Miskának fontos volt a Szentmise, Erzsót a Glanzingra rá lehetett beszélni, így mind eljutottunk templomba, csak én Grinzingbe, egyedül.
A glanzingi mise első nehézsége a fél 10-es kezdés volt, ami fél órával hamarabb van a megszokottnál. A második, hogy Erzsó, mikor Andris kitette az autóból, rögtön beszaladt a templomba. Anélkül, hogy szólt volna. Andris persze kereste mindenhol, kiabált utána, Misivel a karján rohant fel-alá jól megrémülve, szólt a Wortgottesdienst-en részt vevő többi szülőknek is, hogy segítsenek. Közben Erzsó már bent imádkozott a templomban. Végül egy másik apuka talált rá. Nem tudom, mit mondott neki Andris, de hatott, nagyon meg volt szeppenve Erzsó, amikor nekem mesélték a történetet.
A misén egyébként jók voltak, volt utána fagyizás.
Mikor hazaértek, be is ültünk az autóba, és indultunk Sparbach-ba, a Bécs másik végén fekvő Naturparkba, ahol elvileg vadmalacokat lehet simogatni, vizezős játszótér van, és amúgy egy nagy és szép terület, ahol kirándulni lehet. Először megebédeltünk, bár a gyerekek a fagyizás után még nem éheztek meg, és nem ízlett nekik a vaddisznó-virsli sem. Az én óriás grízgombócom bezzeg igen...
A vaddisznók nem jöttek elő, a többi állat sem akart simogatást, a felduzzasztott tóban viszont hatalmas pontyok úszkáltak, és még kavicsokat is lehetett dobálni, alatta pedig vízimalom állt, az is nagyon érdekes volt, bár hosszú időbe telt, mire a pontyok után át tudtunk sétálni hozzá.
A játszóteret is megleltük, tényleg nagyon volt, és változatos. A patak a szélén folyt, néhány cölöpön és függőhídon át is lehetett menni rajta, ezt főleg Misi élvezte, és a homokozóhoz is lehetett vizet vinni belőle, amit meg Erzsó szeretett nagyon, boldogan gyúrta a homok-szilvásgombócokat, aztán odament valakihez, bárkihez, és megkérdezte, hogy kér-e finom gombócot. Ha igennel válaszolt, amit az udvariasabb felnőttek meg is tettek, akkor felkiáltott: "Das ist aber hässlich, das habe ich aus Schlamm gemacht!" Vagyis, hogy ez sárból készült, és egyáltalán nem finom.
Misi eközben százszor felmászott a magas csőcsúszda pókhálóján, cölöpökön bohóckodott Andrissal, rengeteget körhintázott, vagyis kihasználta az egész játszóteret szépen. Aztán cseréltünk, én voltam Misivel, amíg Andris Erzsóval játszott, akkor meg a függőhídon egyensúlyozott át, ami azért volt számomra ijesztő, mert alatta tényleg csak a patak volt, nem tudtam sehonnan védeni, vagy elkapni, ha rosszul lép. Persze nem is történt ilyesmi, Miska meg is mondta nekem, hogy ő ezen simán átmegy, és minden erőlködés nélkül sikerült is neki.
Egészen addig játszottunk, amíg beborult az ég, elfáradtak a gyerekek, és elment az idő is. akkor kisebb hiszti árán hazaindultunk.
Jó volt ilyen családi ünnepként az évforduló. Kettesben már előző este ünnepeltünk, Andris megkapta a régóta őrizgetett sátrat, amibe a legkisebbel együtt is be fogunk férni. Nagyon örült neki.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése