A nyelvvizsga napján a szokásos gyerekvigyázós esténk keretében kicsit kirúgtunk a hámból, és elautóztunk egészen Tulln-ig. Kisváros a Bécsi-erdőtől északra, a Duna partján, római kori romjairól híres. Jól esett magunk mögött tudni a vizsgát és nekivágni az ismeretlennek: egyszer jártunk már itt, amikor a tandem-túra után vonatra szálltunk, de akkor nem sokat láttunk a városból.
Sétáltunk az óvárosban a naplementében, néztük a Dunát a naplementében, megtaláltuk kikötve Hundertwasser hajóját, a Regentag-ot, a naplementében.
A csütörtök különösebb izgalmak nélkül telt, azt leszámítva, hogy nem jutottam el edzésre, mert valami roppant fontosat be kellet fejeznem.
Pénteken viszont zöldhajnalban beültem az autóba, és a jól megszokott útvonalamon Tihanyba vezettem. A rengeteg veszedelmes hóban vezetés után jutalomszámba ment a száraz út, a kellemes napsütés és a rengeteg virágzó fa. Tihanyban műszereket teszteltem, amiket majd az intézet számára veszünk. Ez azzal járt, hogy annyi év után újra bemehettem a nádasba!
Este aztán még elolvastam egy könyvet, amit megkaptam az intézet könyvtárból, de nem vihettem magammal. Szombat reggel kilencre már haza is értem, a család akkor kezdett reggelizni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése