Gyereknevelős

  Tegnap megint ütköztünk egyet Andrissal gyereknevelés-témában. A kiváltó ok Erzsó macija. Pontosabban a "de csak a Maci tudja teljesen elűzni a hisztit" - gyakran előforduló szókapcsolat. A nappali maci-használatról való leszoktatás módjain remekül lehet vitatkozni.
Főleg este tíz után, amikor én már tudvalevőleg használhatatlan vagyok, igyekszem is nem belefogni elméleti vitákba, ezúttal sikertelenül. Most is azzal zártuk a beszélgetést, hogy ha nem lenne éjjel, akkor ezen nem is vitatkoznánk, úgyhogy akár alhatunk is.

 
   Mivel nagyon máshonnan indultunk, korán és tudatosan próbáltuk összecsiszolni a véleményünket, nagyon szeretnénk egy irányba nevelni a gyerekeket, méghozzá úgy, hogy mindketten elégedettek legyünk velük és magunkkal, és jól érezzük magunkat otthon. Szeretnénk, ha mindketten aktívan részt vennénk a nevelésben, nem vonulna vissza egyikünk sem azzal, hogy "jó, akkor csináld egyedül", ehhez pedig rengeteget kell egyeztetnünk.

   Igazából nagyon jól működik az a rendszer, amit együtt kifejlesztettünk, összemazsolázva értékeinket, a következetességet,  a megértés-központúságot, a gyerekekbe vetett bizalmat és az ezzel járó szabadságot, az udvariasságot, a kirándulásokat és a gyerekek szintjére helyezkedős közös játékot, a meghitt beszélgetéseket, és még sorolhatnám, szeretnénk mindkét oldalról a jót továbbvinni, a sebeket pedig nem továbbadni, sőt magunk is elfelejteni szépen.
S ha már a célt kitűztük, foglalkozhatunk a módszerekkel. Mert azok is nagyon-nagyon különbözőek, ráadásul itt már nem csak az "öröklött" anyagból dolgozunk, hanem saját regnumi tapasztalatunkból, szakirodalomból, új ötletekből.
Igyekszünk dicsérni, jutalmazni, a jót kiemelni. A következetességet nagyon fontosnak tartjuk, biztonságot ad a gyerekeknek. Ugyanakkor próbáljuk megérteni őket, az ő szempontjaikat. Szeretnénk, ha megtapasztalnák, hogy a szeretetünk erősebb a szabályoknál, irgalmasak is tudunk lenni. Ehhez persze ki kell választani az erre alkalmas helyzeteket, amikor nem a következetlenséget tanulják meg belőle. Huh, nem egyszerű.
Az jól megfigyelt alapigazság pedig az, hogy a példánk ragadós, igazából az az, ami mindenestül átmegy. Néha felemelő, néha szívszorító, ahogy tükröt tartanak nekünk. A kedvencem, amikor Erzsó "Kedvesem"-nek szólítja Misit. :) De visszajön a "hagyd már abba ezt az elviselhetetlen sikítást" is, Misi szájából. És a szavakon túl a viselkedésminták is.  

   Elméletben minden a helyén van, de ha élesben megy a játék, bizony sokszor nagyon eltérő az első reakciónk. Általában én dédelgetnék, nyugtatgatnék, megértenék, kompromisszumot kötnék, Andris meg minél  nehezebb a helyzet, annál szigorúbb lenne. Hogy legközelebb könnyebb legyen, hogy legközelebb ne legyen ekkora hiszti, hogy tanulja meg a gyerek, hogy ezt nem lehet. Amiben nagyon igaza is van Andrisnak, én sem akarom, hogy elhatalmasodjon a gyerekek akaratossága, és megnehezítse az életünket. Csak nem vagyok biztos abban, hogy a szigor egyenesebb úton vezet a békéhez, mint a megértés. Talán gyorsabb, de még ez sem biztos. Viszont az is tény, hogy sokszor az én módszerem sem válik be igazán, a gyerekek nehezen gabalyodnak ki a hisztiből, ha egyszer benne vannak.
   Persze akkor a legnehezebb, ha igazából mi is fáradtak vagyunk, és nyűgösebbek, türelmetlenebbek. Ha magunkra nem is alkalmazzuk a "hiszti" kifejezést, sokszor érzem azt, hogy semmivel nem vagyunk jobbak a gyerekeknél, tőlük viszont elvárjuk, hogy ha nekünk nehezebb, akkor ők legyenek jók. Miközben a feszültség a levegőben őket ugyanúgy megviseli, mint minket. 

   Megnyugtató, hogy a gyerekeink minden gyengeségünk ellenére szépen alakulnak, fejlődnek, kedvesek, igyekvőek. Például tényleg igyekeznek udvariasak lenni, még egymással is.

   A Maci-témáról ma megkérdeztem kedvenc Tante Monika óvónéninket, szerinte Erzsónak most minden energiáját lefoglalja a német beszélni tanulás, és ne erőltessünk semmit. Ugyanez a véleménye a reggeli egyedül felöltözésről is, amiről Erzsó jóformán leszokott, míg Misi a ruhák kiválasztásától a pulóver felvételéig (ha nem gabalyodik bele) önálló. Viszont Erzsó német szókincse már az eredetileg is osztrák gyerekekével vetekszik az óvónéni szerint.
  
   Mindent egybevetve buzgón imádkozunk bölcsességért.