Vasárnap délután van, és tanulnom kellene, de nagyon. Jövő szerdán nyelvvizsgázom. Vagyis két és fél napom van még valamennyi nyelvtant meg szókincset beleverni a fejembe. Andris ennek örömére el is vitte a gyerekeket kirándulni, most indultak, vitték a két biciklit, meg homokozós cuccot, estig haza sem kerülnek.
Nekem meg be kell gyúrnom egy kenyértésztát, amiből a holnapi reggelink lesz, ki kell teregetnem, és ki kell találnom, hogy mit tanuljak. Van vagy öt levél, amit a nyelviskolában adtak fel házi feladatnak, és tényleg nem árt, ha gyakorlom az írást, a stílusomat dicsérgetik, de a hibákat elhagyhatnám. Bár a múlt heti leveleim mind bőven megfelelőek voltak, biztató. Aztán a nyelvtant is nézegethetném, hogy rend legyen a fejemben. Gondolkozásban is át kell állnom a németre, holnap-holnapután már csak németül szólalok meg. Bár ezt őszintén szólva nem szeretem, múltkor is bejött éjjel zokogva Misi, én meg álmomból ébresztve szóltam neki, hogy "ich bin schon da", egészen meglepődtem, még egy időbe telt, míg magyarul is működőképes lett a nyelvem. De a vizsgára ez is hasznos.
Az is kiderült, hogy a vizsga felépítése itt kicsit más, mint a többi vizsga-helyszínen, nevezetesen egy napon tartják a két részt, az írásbeli délelőtt négy és fél óra hosszan tart, majd utána kis szünet elteltével azonnal megtartják a szóbelit. Még szerencse, hogy gyanús lett, hogy nem találom a szóbeli időpontját, és rákérdeztem. Így viszont aggódom, hogy fogom bírni, a hátam nem szereti már az ilyen hosszú üldögélést, a szóbelin már nagyon feszengeni fogok. Majd elmagyarázom, azzal is telik az idő, erre legalább fel tudok készülni előre.
Egyébként a szóbeli első része mindig az otthonunkról szól, esetemben Tihanyról, aztán egy képleírás, és egy vita következik, a képről csak én beszélek, a vitánál két vélemény közül választhatok, én azt védem, a vizsgáztató a másikat. És elvileg nagyon-nagyon ritka, hogy ez ne sikerüljön valakinek. Remélem, nálam nem lesz kérdés, ez a napi állapotomtól függ. Sajnos babát várva láttam már olyat is, hogy alig működött az agyam, kicsit kiszámíthatatlan vagyok. No, de ha az államvizsga sikerült, akkor egy kis nyelvvizsgától nem ijedünk meg, majdnem ugyanakkora volt akkor Erzsó, mint most ez a harmadik.
Szóval imákat kérek, az biztosan jól jön.
Utána teszek majd fel képeket a múlt hétről, egyik napsütéses délután egész jók készültek, a gyerekek csendes pihenő címén kint játszottak kettesben, és hogy Misi ne féljen, végig kézen fogva közlekedtek. De most nem tölthetem itt tovább az időt. Jó pihenést, jó tanulást!
Hajrá, Roni!!!
VálaszTörlés