A gyerekek az óvoda kertjében játszottak, amikor odaértem, és mivel korán volt még, megengedhettem, hogy kicsit még maradhassanak. Előkerültek a kerti járgányok, felásták a homokozót, az összes fiú segített a száraz ágakat a biomüllbe cipelni, tavasz van!
Hazafelé busszal-villamossal mentünk. Még Misi is hajlandó volt fogni a kezemet, türelmesek és engedelmesek voltak, a hegyen fölfelé én voltam türelmes, így nagyon jó hangulatban értünk haza. Olyan jó, amikor a hegyre mászás fáradtságát azzal lehet elütni, hogy növényfelismerőset játszunk! "Ki talál pitypanglevelet? Megismeritek a lóherét? Nézzétek, előbújt a lapulevél, de még milyen kicsi! Nem, Erzsó az a bábakalács, nem jó a csokorba, mert szúrós." A kertbe érve végigszaglászták az összes virágot, nyílik a csillagvirág, a tulipán, a fürtös gyöngyike, a kankalin és a primula, a nárcisz, és még egy párféle kék virág, amit én sem tudok megnevezni, gyönyörű! A gyerekek úgy fogalmaznak, hogy "virágról virágra szállnak", versenyezve a méhekkel, akik szintén. És próbálják elkerülni az éppen méhek által látogatott virágokat. Eddig sikerrel, bár sikítás már volt, a méh-belégzést eddig megúsztuk.
Persze kint maradtak, amíg az ebédet elkészítettem, sőt Misi megkért, hogy kint együnk. Nagyon jó volt, melegen sütött a nap, Erzsó meg is állapította, hogy nem lesznek görbék a csontjaink, mert termelünk egy csomó D-vitamint. Misire még sapkát is kellett adnom, ami evés közben nem túl illedelmes, de anélkül nem tudott a tányérjára nézni a naptól.
Délutáni pihenőben vonatoztak, és nem lett rendetlenség, utána körülöttem játszottak, és fekhettem még egy órát, Erzsó 6 (fél)szelet kenyeret evett vacsorára, és mivel azt játszotta, hogy hét éves, zokszó nélkül segített az esti rendrakásban, noszogatás nélkül. Többet pakolt, mint én, egyedül vetkőzött és öltözött hálóingbe.
Szóval a mai nap nagyon rendben volt. Andris is úton van már hazafelé a terepmunkáról, Sopron mellett járták ma az erdőt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése