Ma nem történt semmi különös, csak telt a nap a maga medrében, hol könnyebben, hol nehezebben, de megoldogattam a teendőket, és örülök a családomnak. :)
Andris tegnap is éjszaka ért csak haza, én már aludtam addigra. Gyorsan le is feküdt, persze vacsora nélkül, de nehezen aludt el, mostanában küzd szegény a sok előadással, kutatással, cikkel, elvégzendő terepmunkával, nem is olyan könnyű ezeket a nap végén csak úgy letenni. Ráadásul a doktori védést sem sikerül mégsem a kis harmadik megszületése előtt megszervezni. Eddig ugyanis azt hittük, hogy a védést a tervezett időpont előtt 21 nappal meg kell hirdetni, a védésre persze mindennek készen kell állnia. A szervezés során kiderült azonban, hogy még ez sem elég, a bírálatok beérkezése után lehet csak a 21 napot számolni kezdeni, s mivel az egyik bíráló csak április végére - addigra sem biztosan - tud elkészülni a bírálattal, az egész tolódik. Sajnáljuk, mert jó lett volna túl lenni rajta, elég ideje nyomja már Andris lelkét. Másrészről megkönnyebbültünk, nem kell rohanvást szervezni, legalább a baba érkezéséig haladékot kaptunk.
A mai nap szempontjából a lényeg, hogy reggel mindketten kialvatlanul ébredtünk, pedig Andris sietett az éppen zajló EGU konferenciára. A reggelünkben is csak félig vett részt, nem is reggelizett rendesen, csak bekapott valamit, amíg megterítette nekünk az asztalt.
A gyerekeknek nem akaródzott felkelni, tegnap németórán voltam este (a levélírás szűk keresztmetszet, gyönyörűen fogalmazok, de rengeteg a nyelvtani hibám, s már csak két hét a nyelvvizsgáig), Andris pedig nyolckor fektetett, ami ugyebár egy órával kevesebb alvást eredményez a gyerekeknek.
Végül Misi a fenyegető ígéretre, hogy kiválasztom helyette a ruháit, mégis előmászott, lelkesen válogatott, és teljesen egyedül felöltözött. Csak a pulóvernél kellett icipicit segítenem, hogy a második karja is megtalálja a bejáratot.
Erzsó nem ébredt, nem kelt fel, nem öltözött, végül kivettem az ágyából, és ma is erőnek erejével öltöztettem a zokogó-hisztiző leányt. Nehéz ez, mert a nagy hasam miatt én is fáradékonyabb vagyok, kevésbé türelmes, hirtelenebb haragú. Erzsó pedig jelleméből fakadóan leblokkol, ha mérges vagyok, ezt ismerem, én is sokat küzdöttem e vonásommal. A reggeli elindulás a mélypont, nap közben jóval engedelmesebb, értelmesen el lehet magyarázni neki, hogy akkor is meg kell csinálni ezt-azt, ha nem akarja, arról pedig szó sem lehet, hogy kiabáljon velem. Reggel hatástalan a türelmes beszéd, az ölelés, de a rászólás, kiabálás még reménytelenebb, hogy a sarokba állításról, meg a fenékre csapásról ne is beszéljek. Sebaj, ma hétkor volt lámpaoltás, negyed nyolcra már kint is voltam, holnap könnyebben ébred majd.
Végül időben indultunk az óvodába.
Az én mai dolgom a lakás kitakarítása, még mindig nem vagyok kész, pedig esteledik már... Majd írás után befejezem.
Ahogy hazaértem, felhívtam Mártát, beszélgetés közben jobban megy a munka. Haladtam is szépen, és nagyon jó volt megtárgyalni apró-cseprő ügyeinket.
Az óvoda előtt már ott várt Andris széles mosolyával, olyan jó volt meglátni őt! Ezt már a kezdet kezdetén is nagyon szerettem, messziről észrevenni, és figyelni az arcát, míg ő is észrevesz, és elmosolyodik... Mióta nincs szemüvege, nagyságrendekkel hamarabb meglát, alig van előnyöm.
Ma Erzsónak balett órája volt, ilyenkor Andris szokott Misire vigyázni. Ma cseréltünk, én mentem Misivel haza, Andris Erzsóval balettra, előtte a sarki Schnitzel-étteremben megebédeltek. Miska is szépen evett otthon, bár nagy szomorúságára a sonkás tésztához nem adtam porcukros tejfölt. Csak amolyan savanyút. Azért csak jóllakott így is, és szépen elvonult csendes pihenőre. Én lefeküdtem, hogy pihenjen a hasam, nehéz már ez a kis kétkilós odabent. Apapi legújabb emlékezéseit olvastam, sajnos a végére is értem.
Balett után hazaérve Erzsó is csatlakozott a pihenő Misihez, persze ketten már nem voltak olyan csendesek, jót játszottak, vonatoztak, társasoztak. Andris is jókedvű volt, biciklivel indult vissza a konferenciára.
Délután már csak játszottak, kiürült hajápolós flakonokkal fröcskölték egymást, mint utóbb kiderült, előbb megszabadultak a fölöslegesnek ítélt ruháiktól, félmeztelenül kényelmesebb volt. A ruhák ettől nem maradtak szárazabbak, de sebaj. Mikor rájöttem, hogy itt nem csak a kisautók fürdetése a játék, betettem a gyerekeket a kádba, igazán mindegy, hogy vacsora előtt vagy után fürdenek. Boldogan folytatták a meleg vízben a spriccelést.
Aztán vacsoráztunk, rendet raktunk, fogmosás, esti mese. Tesz-vesz várost olvastunk, a kézzel írott kis feliratokat Erzsó böngészte, hibátlanul. A hosszúakat is, mint "Soha, soha ne nyúlj hozzá!" vagy "Ide dobja a levelet!", de megy a "kanalas kotró", az "Isten hozott" és a "röpegér" is, akinek a repülője után húzott "Ebédidő vége" kiírás is gond nélkül elolvastatott.
Ez már tudás, kis- és nagybetűk vegyesen, csak még nagyon kell hozzá koncentrálni, hamar elfárad bele.
Az esti imában Erzsó így fogalmazott: "Istenem, én ma mindent megköszönök. De a legjobb a balett volt, a Papával nekem a legeslegjobb!"
Misi röviden, és férfiasan elintézte: "Az evést köszönöm meg!"
Én pedig Őket. Andrist, a mosolyát, a segítségét, Erzsót, Misit és a legkisebbet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése