Nagybetűs élet

Már jóval Jancsi születése előtt kinéztük a Tulln-i oldtimer-kiállítást: nincs messze tőlünk, és nem csak Misi és én, de a lányok is tudják értékelni a szép régi autókat, szóval mindenki lelkes volt. Csak azon izgultunk a múlt héten még, hogy Jancsi megszületik-e addigra. Hát megszületett.
Beraktuk a három gyerekülést az autóba (pont beférnek, hála Istennek), összecsomagoltunk három rend babaruhát, öt pelust, meg egy üveg vizet, és elautóztunk Tulln városába, ami talán 30 kilométer lehet Bécstől. A vásár környékén hamar besűrűsödött a forgalom, pedig csak fél órával nyitás után érkeztünk, úgyhogy elég messze találtunk parkolóhelyet. Gondolkoztunk, hogyan kerüljük meg gyalog az óriási cukorgyárat, de feltűnt egy ősrégi traktor egy személyszállító utánfutóval, amiről kiderült, hogy a kiállításra fuvarozza az embereket. Felzsúfolódtunk, és nemsokára már ott is voltunk Európa egyik legnagyobb oldtimer autókiállításán.
A boldogság ott kezdődött, amikor egy piros Bentley állt be mellénk, mert Misi kedvenc játékautója is Bentley.
Az első csarnokban főleg Opelek voltak, köztük például egy olyan fehér Opel Rekord, amilyet Papiék még kicsi gyerekkorunkban egyszer egy barátunktól kölcsönkaptak. Ott állt egy amerikai rendőrautó, ami szakasztott úgy nézett ki, mint a 101 kiskutya rajzfilmben, meg egy igazi Dodge Charger, meg rengeteg ilyen-olyan csillogó Harley-Davidson motor.
Mutogattuk a gyerekeknek: ilyenek akkor jártak, amikor az Apapi kicsi volt, ilyenek akkor, amikor a Nagypapa volt gyerek, ilyenek az én gyerekkoromban. Bizony, nem egy 1980-as években gyártott autó díszelgett az öregebbek között. Hivatalosan a 30 évesnél idősebb autók számítanak oldtimernek..
Misinek van egy német versenyautós könyve, vagy inkább albuma (Alle Sportwagen, die man kennen muss, vagyis a cím szerint minden sportkocsi, amit ismerni kell). Egyre-másra találtunk olyan autókat, amik szerepelnek a könyvben. Favázas Morgan, 1910-es években készült Rolls-Royce, rengeteg Aston Martin és Porsche. Erzsónak elmagyaráztam, hogy a Rolls-Royce-ok hűtőrácsán a szárnyas hölgyet Emilynek hívják, mint az ő egyik babáját.
A kiállítás egyik fénypontja számunkra az 1953-ban készült és korű módon restaurált Ikarus babakocsi volt.

A standon álló magyar restaurátorok nem kicsit csodálkoztak, amikor Roni egyből tudta, hogy Ikarus! Csodálatos jószág, minden kereke külön rugózik, nemcsak föl-le, hanem oldalra is. Jancsi mélyen aludt a gyerekhordozóban, így sajnos nem fektettük bele.
Ausztriában voltunk, úgyhogy rengeteg Steyr-Puch állt mindenfelé, többek között a jól ismert Kispolszkinak is volt Steyrben gyártott változata, meg a régi Fiat 500 Multiplának is. 11 óra körül a gyerekek megéheztek, Jancsi kapott tejet, Erzsóba egy virslit, Misibe egy szelet Sachertortát nyomtunk, jó érzékkel még mielőtt az ebédelő tömeg ellepte volna a büfét. Már az utolsó csarnokban jártunk, amikor találtunk egy ütött-kopott VW buszt, amire rá volt írva, hogy "Bitte streicheln!" (tessék simogatni). A gyerekenek ez volt a legnagyobb boldogság: a rengeteg csillogó-villogó autó után, amihez nem, vagy csak kicsit volt szabad hozzányúlni, végre egy, amit mancsolhattak kedvükre.
Az udvaron találtunk még egy Autobianchi Giardiniera-t, ami a közkedvelt Fiat 500-as kombi-szerű változata volt, és arról nevezetes, hogy Oszi Nagypapáék ilyennel jártak Mama gyerekkorában.

Náluk öt gyerek ült a hátsó ülésen, ahhoz képest a mi három gyerekülésünk a Fabiában kismiska.
Erzsó már sóhajtozott, hogy induljunk haza, és azt beszéltük meg Ronival, hogy amikor az első gyerek indulni akar, akkor nem maradunk tovább. Kifelé vettük hát az irányt, de leszólított minket a "Friends on the road" kiállítás egyik embere, és megkérdezte a gyerekeket, hogy akarnak-e ugrálni a kamion alakú felfújt ugrálóvárban. Akartak.
Ennek a szabadtéri utazó kiállításnak az a célja, hogy az autósok jobban megismerjék a kamionosok világát, és kevésbé haragudjanak rájuk az utakon. Volt benne némi demagógia arról, hogy a kamionok nélkülözhetetlenek, meg környezetbarátok, de ez a gyerekeknek mindegy volt, vígan ugráltak, meg furikáztak a pedálos targoncákkal meg kamionokkal.

Amikor ennek is vége lett, elindultunk kifelé, és a kijáratnál felvett minket a traktoros. Csak mi voltunk az utánfutón, de ragaszkodott hozzá, hogy elvigyen egészen az autónkig.