Jancsi első napjai

   Első 8 óráját egy szál pelenkában, hozzám bújva töltötte. Minél több bőrkontaktus legyen, azt javasolták a szülésznők, hogy érezzük egymás illatát, hallja a szívverésemet, megismerjük egymást. Valami egész más volt ez, mint a veszprémi kórház szigorúságában eltöltött első éjszakák. Jancsi nem szakadt el tőlem a születésével, ott volt, és ott van azóta is egész közel. Nagyon kíváncsi vagyok, később mi látszik majd meg ebből. Egyelőre békés, nyugodt, boldog kisbaba, de a többiek is ilyenek voltak.

   A szobában egy császármetszés után lábadozó török édesanya volt még, majd másnap érkezett egy bosnyák hölgy is. Férjek és idősebb gyermekek reggel 8-tól este nyolcig jöhettek látogatóba, bent is lehettek a szobában. Ezt a másik két család ki is használta, a férjek szinte egész nap ott voltak. Azért a szoptatásban okozott ez némi kényelmetlenséget, idegen férfiak előtt mégsem teszem olyan szívesen, még szerencse, hogy jól tudtam ülni, el tudtam fordulni a sarok felé az ágyban, és törökülésben etettem. A bosnyák rokonság a délutáni négy óra hosszú látogatási időben tízesével jelent meg. Ehhez képest és sokat voltam kettesben Jancsival. Andris reggel óvodába vitte a "nagyokat", aztán beugrott hozzám. Első reggel egyedül, de csak pár percre, mert nagyon álmos volt. Másnap Czirmos-Nagymamával és Petyóval, majd ők hármasban hagytak minket. Nagyon hiányzott nekem Andris, jó volt az a  Vele töltött félóra.
Délután a gyerekekkel is bejött mindkét nap, ezek sem voltak hosszú látogatások, de a gyerekek boldogan fogták a kistestvérüket, büszkék voltak nagyon, és azonnal megszerették. Azóta is rengeteg simogatást, puszit kap tőlük Jancsi.

    Orvosi vizsgálat első délelőtt történt a mi szobánkban. Gyorsan meg is kértem, vágják fel Jancsi túlságosan lenőtt nyelvfékjét. Ez szemmel láthatóan fájdalmatlan beavatkozás volt, nagyon fontos a szoptatásnál helyes nyelvtartáshoz és később az "Rrrr" kimondásához. Erzsónak is ilyen volt, ez a mi családunkban öröklődik, jó, hogy azonnal túl lehet esni rajta.
Jó volt, hogy nem vitték el, vele lehettem a vizsgálat alatt végig.
   Fürdetés csak a harmadik napon volt.

   Nagyon-nagyon sokat nézegettem, ölelgettem Jancsit, ismerkedtünk. Szépen evett, én persze majd' kiugrottam az ágyból, fájdalmas ez még az elején. De megérte, mire a harmadik napon hazafelé indulás előtt megmérték, vissza is szerezte a születési súlyát. Egyébként is keveset vesztett, de ez akkor is szép eredmény. Köszönet a fiúknak, akik kiadós tejfakasztó ivászatot tartottak a Holzhausban. :)

   Kedves, meghitt, jó emlékeket maga után hagyó három nap volt ez a kórházban. Örülök, hogy így is lehet csinálni ezt az első időszakot, és ennek én is részese lehettem.