A vasárnapi kalandunk rövidebb, de azért az is izgalmas volt!
Andrisnak kéthetente haza kell járnia Tihanyba a doktoranduszaihoz, ezen a pénteken is autózott oda-vissza, keresztül a Bakonyon. Előtte pedig elég sokáig egy direkt sárfröcskölésre kifejlesztett, lassú és kikerülhetetlen kamion haladt, úgyhogy a fehér autónk majdnem sírva fakadt. Megnyugtattuk, hogy hamar lemosatjuk majd.
A szombati szánkózás után már nem indultunk el, vasárnap délelőtt misére mentünk, de délutáni alvás után felkerekedtünk. A gyerekek nagyon várták, az egyik mesekönyvükben van egy autómosós mese, amiben a gyerekek az autóból nézték a mosást, kíváncsiak voltak Ők is.
Azt hittük, hogy félóra alatt vissza is érünk, a benzinkút közel van. Csakhogy a közeliben nem volt autómosó. A távolabbi meg olyan cselesen helyezte el, hogy csak miután kifizettük előre a mosást, és beálltunk a sorba, akkor láttuk, hogy a sarok mögött hosszú sor várja a mosást. 5-6 autó volt, másfél óra. Énekeltünk, játszottunk, türelmet gyakoroltunk, igazán nagyon kedvesen végigvárták azt a hosszú időt. Közben be is sötétedett.
Az autómosóba persze csak Magyarországon lehet bemenni az autóval. Végül Andris kiszállt, dörmögve, hogy "persze, Ő kimarad a buliból", benyomta a kódunkat, és ránk csukódott az autómosó ajtaja. Mi hárman meg nagyon szabályellenesen sunnyogtunk az autóban, hogy a gyerekek láthassák a mosást.
Utána boldogan hazahajtottunk a tiszta autóval, hurrá! Este 7 körül értünk haza, már a kezemben volt a kulcs, hogy minél hamarabb bejussunk a lakásba, vacsora, alvás az apróknak.
De mikor Erzsót kivettem az autóból, egyet fickándozott, és a kulcsot kirúgta a kezemből. Csörrenés az autón, csönd a mély hóban. A gyerekek csak kabátban voltak, az autómosóba nem kell kezeslábas, siettünk megkeresni a kulcsot. De nem találtuk. Andris lejjebb gurult, hogy jobban lássunk, de most sem találtuk. A gyerekek már sírtak, láttam, hogy a Holzhaus ablakai világítanak, épp beköltözött az új lakó, még nem is ismertük. No, bekopogtam a két gyerekkel, engedjen be, megfagyunk, Andris keresi a kulcsot. Mindezt persze németül, ami még csak nagyon akadozva megy, főleg, ha ilyen nehéz helyzetben kell rajta gondolkoznom. A lány nagyon aranyos volt, lemondta a randiját, és teát főzött nekünk, úgy szégyelltem magam! Ráadásul erzsó nem akart bemenni, mert Ő nem szereti a faházat, Ő most a kőházban lakik. Mondtam, hogy nem lakni jövünk, csak megvárjuk a Papát itt.
Andris közben az út szélén leszedte az autó kerekét, hátha beleesett a kulcs, de nem. Lejjebb állította a reflektort, és végig pásztázta még háromszor az összes olyan helyet, ahol nem érintetlen hó volt. Háromnegyed óra múlva büszkén beállított a kulccsal!
Minden jó, ha a vége jó.
Akkor még nem tudtuk, hogy közben lemerült az akkumulátor a nagy világítástól.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése