Első vendégeink egy hétvégére Czirmos (Nagymama), Jankó Papi (Nagypapa), Petyó és Fanni voltak. Nagyon várták őket gyerekek és felnőttek, a kisebbek még a délutáni alvást is szabotálták, nehogy lekéssék Őket. Sétáltunk, nagyokat beszélgettünk, este a felnőttek játszottak, nappal a gyerekekkel mindenki. Nagyon jó volt!
Hét közben mindenféle papírmunkát kellett szegény Andrisnak elintéznie, biztosítás, lakcím-bejelentés, óvoda-nyilvántartásba bekerülés... Elege is lett belőle hamar. Ahhoz, hogy a gyerekeknek reménye legyen óvodába kerülni, ezeknek meg kellett lenniük. Közben rengeteg munkája is volt, látszik már, hogy ha nem vigyáz éjjel-nappal dolgozni fog megint, Ő az a projektben, aki a biológus és a térinformatikus feladatokat is el tudja látni, és mindkét oldal szívesen rá is hagyja a munkát. Tihanyban pedig várják a doktoranduszok.
Épp egy ilyen kéthetente esedékes tihanyi útra készült Andris, én meg az egyedül túlélendő napra, amikor meghívást kaptunk R. Gergő és Bégi eljegyzésének megünneplésére. Nagyon rég láttuk Őket, bulizni is volt kedvünk, úgyhogy összepakoltam a gyerekeket, és együtt mentünk Budapestre.
Emlékeztek, az autó fényénél kerestük a kulcsot... Amikor este 7 körül indultunk volna, kiderült, hogy teljesen lemerült az akkumulátor! Ki kellett hívnunk a sárga autómentőt, hogy elindítsa valahogy. Ezzel nyertünk egy éves osztrák autóklub-tagságot, ezt kellett kifizetni a segítségért. Nem is bánom, biztonságérzetet ad, hogy kisegítenek, ha bajba kerülök - mostantól ingyen. Ezután kicsit később, mint terveztük, de békén eldöcögtünk a Vadkörte utcáig.
Hogy a gyerekeknek is jó legyen ez a budapesti út, pénteken, míg Andris Tihanyban járt, elvittem Őket az Elevenpark nevű játszóházba. Nem volt nálam babakocsi, Miskát háti hordozóban vittem, Erzsó sétált, ha elfáradt, nyakba vettem, na, úgy már nehezek voltak. Keresztül buszoztunk-villamosoztunk a városon, nagyon élvezték.
A park egy bevásárlóközpont teljes felső emeletét foglalja el, hatalmas, mindenféle játékkal. Van belépti díj, és vannak zsetonnal működő játékok is, de a legizgalmasabbak a trambulinok, csúszdák, kis labdákkal megtöltött kuckók, akadálypályák voltak. Azóta is emlegetik, Erzsó minden alkalommal elmondja, hogy "ha legközelebb megyünk, akkor több időt maradjunk, nem leszünk hisztisek, nem fogunk elfáradni"! Mert bizony nagyon elfáradtak. Eszterrel találkoztunk hazafelé, segített hazavinni a kezemben alvó nagylányt.
Nagy nehezen elszakadtunk o Vidráktól, és elmentünk a buliba, ami inkább beszélgetős volt, rengeteg rég nem látott ismerőssel. Megérte az utazást.
Hazafelé Andris kért, hogy ne az autópályán, hanem a Bécs-Budapest futóverseny útvonalán menjünk, amíg bírjuk. Persze sokkal lassabb volt így, viszont gyönyörű!
Megálltunk a monostori erődnél, megnéztük a kiállításokat, Erzsónak a katonai öltözékek, Misinek a repülőmodellek tetszettek legjobban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése