Kleinkindertreff

   A plébánián kéthetente kedden délelőtt összegyűlnek a kisgyerekes anyák, nagymamák, meg a porontyok. Én is, rögtön az első keddünkön, amikor mindenki egészséges volt, összeszedtem a bátorságomat, beültettem a gyerekeket az utánfutánba, és nekivágtam. Nem nagy dolog egy ilyen találkozó, de mindig le kell küzdenem a félelmemet, ha becsöppenek egy  közösségbe, ahol mindenki ismer már mindenkit, ráadásul idegen nyelven beszélnek.
   Megérkeztünk jó korán, még csak egy anyuka, a szervező volt ott a kislányával, segítettünk neki előpakolni a párnákat, játékokat. Lefelé nagyjából összeraktam a fejemben, hogy mit is tudok elmondani magunkról, úgyhogy egész zökkenőmentesen ment, többen meg is dicsérték a nyelvtudásomat, hitetlenkedtek, hogy még csak egy hete vagyunk itt. Én persze tudtam, hogy ez elő volt készítve, azért a szókincsemen is van mit fejleszteni, a nyelvtanról ne is beszéljünk!
   (Andrisnak az egyetemen kifejtették, hogy fontos nekik, hogy mi jól legyünk itt,
úgyhogy ha lenne nyelvtanfolyam, amire járnék, akkor Andris nyugodtan kezelje rugalmasan a munkaidejét, vigyázzon a gyerekekre. Ennek örömére fogok is járni egy nyelvtani rendszerező tanfolyamra.)

A találkozó óvodásnál fiatalabb gyerekeknek van kitalálva persze, úgyhogy Erzsó kilógott kicsit, de még nem kaptunk helyet az óvodákban, pedig rengeteget végigkérdeztünk. Van itt egy központ, ahol nyilvántartják, hogy melyik városi óvodában van hely, várólistát vezetnek, igyekeznek mindenkinek a lakóhelyhez legközelebbit megtalálni. Aki magánoviba megy, annak is be kell itt jelentkezni. De azt mondták, szeptemberig esélyünk sincs. Úgyhogy hívogattuk a magánóvodákat rendületlen bizalommal.
Először szabad játék volt, felnőtteknek beszélgetés, utána kis éneklés, zenélés, körjátékok. Utána evés, üres kenyér, nagyon komolyan veszik, hogy a gyerekek ne egyenek édeset. Vagy közösségben úgy csinálnak :), sok háromévesnek feketék a fogai itt is.
Aztán megint egy-két dal, és vége.
Nagyon élveztük, a gyerekek is, én is.

Következő héten húshagyó keddre esett a találkozó, persze farsangoltunk, volt sok fánk, mindenki beöltözött.
Erzsót le kellett beszélni a baktérium-jelmezről ("De Mama, én jó baktérium lennék, olyan, aki segít lebontani az ennivalót!"), a Ciprián -forrásról, mert azt itt senki nem ismeri, és végül a szivárványhalról, mert azt nem akartam varrni. Igazából egyszerű jelmezeket szerettem volna, még alig pakolunk ki, nem volt elég plussz energiám.
Végül megbeszéltük, hogy veszünk a Bipában arcfestéket, és pillangó lesz, de az arcán lesz a pillangó, rajta meg az egyik legeslegszebb ruhája. A Bipával nyertem, ott ugyanis gyerekeknek való bevásárlókocsi is van, amit mindketten nagyon szeretnek tolni.

Miska pedig kutya lett volna, szép lelógó fülekkel. Persze a farsang reggelén kijelentette, hogy "de én nem kutya leszek, hanem farkas, haúúúúúú, Mama, nem kérek kutyafület, farkas leszek!" Úgyhogy gyorsan kivágtam neki farkasfüleket, farkasfarkat. Gyorsabb volt így, mint megpróbálni lebeszélni, és nagyon büszke kis farkas volt.