Ezen a hétvégén Réka és Vince látogattak meg minket. Olyan jó dolgom volt, hogy délelőtt, amíg Ők még felénk autóztak, egyedül elmehettem vásárolni! Andris pedig játszótérre ment a gyerekekkel. Oktogon am Himmel a játszótér környékének a neve, kb. negyedórányira van tőlünk a hegy teteje felé. Van rajta lábzongora, Miska ugorva éppen, hogy le tudja nyomni a billentyűket, van nagy csúszda, nagyoknak való mászóka, amin még én is félek, kisházak, famalacok lovaglás céljából, tányér alakú hinta, amibe a család egyszerre is befér. Nagyot futkároztak az erdőben, találtak egy forrást, amit persze el kellett magyarázni, "Papa, mi az a forrás?", Erzsó gyógyfüveket szedett Andris aftájának meggyógyítására.
Rékáék ebédidőben érkeztek, nagyokat beszélgettünk velük, jó volt látni Őket. Kicsit még jobb lett volna, ha több időnk van, egy este pont arra elég, hogy belemelegedjünk a beszélgetésbe. De nagyon jó volt így is!
Vasárnap misére mentünk, Wortgottesdienst volt a gyerekeknek, ez azt jelenti, hogy a tanító rész alatt a plébánián az evangéliumot elmagyarázzák, eljátsszák a gyerekeknek, éneket tanítanak, aztán visszamegyünk a helyünkre, az első sorokat fenntartják a kisgyerekeseknek.
Születésnapja volt a Herr Pfarrernek, nagyon örült az éneknek, ajándékoknak, olyan őszintén boldog volt! Utána autóba ültünk, és Klosterneuburgba utaztunk, ami nagyon közel van hozzánk, biciklis távolság, csak nem tudtunk róla. Megebédeltünk étteremben, a gyerekek nagyon rendesek voltak. Aztán megpróbáltuk megkeresni a Dunát, ami nehezebb volt, mint hittük, átvágtunk egy ártéri erdőn, kiszáradt nádason, kacsaúsztatók között. Persze a gyerekek is élvezték, nagyon jó idő is volt, büszkén mondták, hogy "most kirándulunk"! Erzsó kérésére felmásztunk egy magaslesre is.
Persze azért megtaláltuk a vizet is, egy kis betonlépcsőn le is mentünk kavicsokat dobálni. Nagy volt a szomorúság, amikor haza kellett indulni.
Megígértük, hogy de sokat fogunk jönni, közel is van, szép is, és nagyon megszerették.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése