megpróbálom közérthetően leírni, hogy mivel foglalkozom itt, amíg Roni és a gyerekek mindenféle érdekes dolgon mennek keresztül. A beavatottak tudják, hogy a Bécsi Műszaki Egyetem Fotogrammetria és Távérzékelés tanszékén dolgozom.
A Fotogrammetria egy mérnöki tudomány, arról szól, hogy fotók alapján pontos méreteket, térbeli adatokat hogyan lehet kiszámolni. Nagy múltja van ennek itt Bécsben, ahol rengeteg a műemlék, és fel is újítják őket. A távérzékelés ennél annyiban több, hogy nem csak fényképfelvételek, hanem például távolságmérő eszözök, radar vagy lézer adatok alapján is elő lehet állítani képeket, adatokat olyan helyekről, ahonnan nehéz lenne terepi méréseket végezni. Amióta műholdak keringenek fölöttünk, az időjárás-előrejelzés, a klímakutatás, a természetvédelem és természetesen a katonaság használja és persze fejleszti az ilyen módszereket.
A mi szűkebben vett szakterületünk a légi lézerszkennelés, vagy még magyarosabban légi lézeres letapogatás. Egy repülőre vagy helikopterre szerelt lézeres távolságmérő az alapja ennek a módszernek, amely a repülő haladási irányára merőlegesen pásztázva, "soronként", másodpercenként százezerszer olvassa le a távolságot a repülő és a felszín között. A gép helyzetét műholdak segítségével nyomon lehet követni, és ebből, valamint a távolságból ki lehet számolni a felszín tényleges domborzatát, nagyon sok pontban. Négyzetméterenként egy és ötven közötti számú pontot mérünk, tehát tényleg azonosíthatóak a terep, a növényzet részletei.
A kutatási témám az, hogy természetvédelmi területek vizsgálatára hogyan lehet ezt az eljárást használni. Ez azért időszerű kérdés, mert az EU az utóbbi években bizonyos szempontból új alapokra helyezte a természetvédelmet: ahelyett, hogy megpróbálnánk minél több olyan területet létrehozni, ahova az ember be sem lép (mint a nemzeti parkok legvédettebb, úgynevezett magterületei), inkább valamilyen egyensúlyt próbálnak tartani a védett területeken az emberi jelenlét és a természet között. A Natura 2000 nevű hálózatban olyan területeket jelöltek ki, amelyek sokszor erdészeti vagy mezőgazdasági művelés alatt (is) állnak, de valamilyen szempontból fontos és ritka élőhelyeket tartalmaznak. Ezzel megnövekedett a természetvédelem alatt álló terület Európában: a Natura 2000 hálózat összterülete nagyjából annyi, mint a mai Németországé. Minden tagország kötelezettséget vállal ezeknek a fenntartására, és arra is, hogy hat évente ezek állapotáról jelentést tesz az EU felé.
Itt jön be a távérzékelés: Erről a rengeteg védett területről nehéz lenne másként hatévente jelentést tenni. A világon nem lenne annyi biológus, hogy hat évente az egészet bejárják és feltérképezzék; gyorsabb, olcsóbb módszereket kell alkalmazni. Az én dolgom, hogy kialakítsak egy olyan módszert, amivel a légi lézerszkenneléssel mért adatokból ki lehet számolni, hogy a térképezett területen milyen élőhelyek vannak, és azok jó állapotban vannak-e.
Ennyit erről most, akit bővebben érdekel, utánanézhet a wikipedián: http://de.wikipedia.org/wiki/Natura_2000 (ez a német oldal, de itt jobban van leírva, mint az angolon), vagy a Natura 2000 saját, térképes oldalán http://natura2000.eea.europa.eu/
Személyesen azt kell, hogy mondjam, hogy mindig ilyen feladatra vágytam, mint biológus. Jó dolog elméleti kérdéseket megválaszolni (pl. mitől pusztul a nádas? majd arról is írok egyszer), de még fontosabb, még sürgősebb kitalálni, hogyan tudjuk a meglévő természetvédelmi rendszereinket jobban működtetni. Titokban azért jól esik arra gondolni, hogy ha valami okosat sikerül kitalálnunk, azt egész Európa használni tudja majd..
Illusztrációnak pedig íme egy nádas-térkép, amit még a Balatoni adatokból készítettem tavaly.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése