Múlt héten Andris lefutotta - megint - a Balaton szupermaratont, erről Ő ír majd. Mi idén itthonról drukkoltunk, eddig mindig vele voltam, kísértem autóval. Ez tavaly már két gyerekkel kicsit nehéz volt, pedig akkor Miska még csak három hónapos volt, igazából csak Erzsót kellett lekötni. Idén nem vállaltam. Jövőre fogom. :)
Erzsó hazahozott az oviból egy kis vírusos szemgyulladást, úgyhogy nem mehetett óvodába. Ez most könnyítés volt, nem kellett napi kétszer oda-vissza cipelni. És nem kellett amiatt kihagyni az ovit, hogy csütörtök-pénteken nálunk volt Mamácska és Papácska. :)
Ők még nem voltak nálunk, úgyhogy ki-kinéztem a kapuba, hogy segítsek nekik bejutni. Egyszer láttam, hogy egy szép kék Volkswagen közelít, hasonló van az alsó szomszédnak, aki nagyon kedves, de éppen semmi kedvem nem volt beszélgetni vele, úgyhogy menekülőre fogtam a dolgot. Utánam kiabált egy női hang, hogy "Roni!", Mamács volt persze. Így ismertem meg az új autójukat, aminek nagy előnye, hogy ha lefektetik a hátsó üléseket, ha szűkösen is, de alhatnak benne ketten. Így mindenféle túrákra alkalmas. :)
Ebéd után Papácska aludt egyet, kivételesen a gyerekek is, mindig jót tesz nekik, ha nem csak én kérem, hanem valaki icipicit kívülállóbb is. Mi meg elszaladtunk vásárolni Mamáccsal. Aztán beszélgettünk a kertben, délután is nagy játék volt kint.
Fektetés után filmet néztünk, a gyerekek rengetegszer kimászkáltak. Miska ugyanis aznap érte el a kilincset először, és új tudományával, az ajtónyitogatással nem bírt betelni. Ráadásul így minket is láthatott. :)
Másnap csak egy délelőttünk volt, felmentünk az Oktogonhoz, vittük a két futóbiciklit, meg a gazdáikat. Nagyot játszottunk, Mamácska minden magaslatot megmászott, aztán körbebicikliztük a Lebensbaumkreis-t. Nagyon jó volt kicsit a szüleimmel lenni, remélem, hamar összejövünk megint. Kicsit messze vagyunk...
Szombaton Molnár Andrissal, Julcsival és Andris öccsével állatkertbe mentünk, Schönbrunn örök kedvenc. Ugyan a gyerekeket sokkal jobban lekötötte a földről összekaparható apró kavics, mint akár a kedvenc állataik, nagyon jó volt. Egy hiba csúszott be, Miska bepisilt, ami már nagyon rég nem történt meg házon kívül, ezért csak alsógatya volt nálam, nadrág nem. Becsomagoltam egy takaróba, és elindultunk haza. A Q19-ben vettem egy nadrágot, úgyis szerettem volna... Mármint Miskának. Így szalonképes öltözékben már elmehettünk a Managetta gasse játszóterére. Ott egészen sokáig játszottunk, a gyerekek hazavezénylésében segített, hogy az új nadrág is úgy járt, mint az elődje, azt még Erzsó is belátta, hogy így nem maradhatunk.
Vasárnap misére mentünk, most kifejezetten izgágák voltak, hátrébb is húzódtam velük, mert Erzsó csak ficergett, de Miska hangos is volt. A templom felénél megállítottak, hogy maradjak, ez családi mise, a gyerekeim pedig nagyon jók. Hát, nem tudom, abban a pillanatban a nagyonnal nem értettem egyet... De bent maradtunk.
Éjjel megjött Andris, lementem Érte Heiligenstadtba, hazahoztam, megműtöttem a legdurvábban sérült lábujjkörmét, aztán végre aludtunk. Ezt a hétvégét fáradtabban zártam, mint ahogy elkezdtem...
Fényképek majd érkeznek! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése