Fertő-tó

A fűtést rendbe tették, így a gyerekekkel csütörtök délután megérkeztünk Bécsbe, ahol Andris már nagyon várt minket. Először vezettem ilyen hosszú távon az autónkat, szerencse, hogy a gyerekek nagyrészt átaludták, így nem kellett rájuk is figyelni közben. Lassan kezdtünk berendezkedni. Nagyon hideg volt, az ablakokon szépséges jégvirágok, az ajtó zárján belülről centis jég... A madarak is rájöttek, hogy érkezett egy madáretető is, amit Andris karácsonyra faragott nekem.
Andris nem is bírta a nagy nyugalmat, vasárnap mindenképp ki akart mozdulni, elhatároztuk hát, hogy a délutáni alvást autózásra cseréljük, és megnézzük a befagyott Fertő-tavat. Mise után megebédeltünk, és elindultunk.
A tavat tükörjég borította, gyönyörű volt a rengeteg nádassal, a ragyogó napsütéssel, fejünk fölött elhúzó vadlibákkal, vadkacsákkal.
Erzsó kicsit elszomorodott, mikor kiderült, hogy a korcsolyája, és mindannyiunké Tihanyban maradt, ezúttal csizmatalpon tud csak csúszkálni.
Aztán persze így is élveztük mindannyian.

Miska csak egyedül volt hajlandó közlekedni, büszkén vitte a nádszálat, amit téptünk neki, Erzsó inkább kézenfogva, lassan, hamar át is fázott, kérésére hamar hazatértünk. De előtte még autóval barangoltunk egy kicsit a naturparkban, láttunk sok fácánt, nyulat, fehér szamarat, vadkacsát, vadlibát.


Másnapra Erzsó lázas lett, 39,9 °C melegen lubickolt a hűtőfürdőben, meglepően boldogan. Miska is szeretett volna beülni mellé, de téli hidegben a hideg fürdővíz csak betegeknek egészséges. :)

Dobozok

Ezt a bepakolást több körülmény is könnyítette. A tihanyi lakásunk is megmarad, így nem kellett mindent megmozgatni, csak a mindennapi élethez szükséges dolgokat. Abból viszont sokat, mert a lakásban három szekrényen és egy asztalon kívül nem maradt más, amit használhattunk volna, jött az ágyunk, a könyvesszekrény, a mosogatógép, és még mi minden!
Andris pedig kéthetente hazajár a doktoranduszokhoz, így bármit utánunk tud hozni. Van is dolga szegénynek a hosszú listáimmal.
Jankó papi csütörtökön érkezett, lefoglalta a gyerekeket, segített mindenben. Aznap estére még összehívtuk tihanyi barátainkat egy kis búcsúzkodásra. Aztán pénteken Papi elvitte a gyerekeket a Svábhegyre, hozzánk befutott Eszter és Tamás, és másnap reggel készen várták a dobozok a szállítást. Ez a tavalyi kapkodáshoz képest nagyon szép teljesítmény volt.

Reggel elkezdtük kihordani a dobozokat a ház elé, nemsokára megérkezett Berci, Fegyi és Matyi
a kisbusszal, amit tavaly hazafelé derékig pakoltunk tele. Most nem is fért be minden, pl. a képen látható fotel is a nálunk nyaralók kényelmét szolgálja majd. Sajnos nem fontossági sorrendben voltak odakészítve a dobozok, legközelebb erre is figyelek. :) Azért két hetet kibírtam az otthon-maradottak nélkül is. Úgy emlékszem, 11-kor el is tudtunk indulni.

Közben az is kiderült, hogy Bécsben elromlott a fűtés. A gyerekek éppen kimásztak egy betegségből, nem vihettem őket a hideg lakásba, még ha mi, felnőttek ki is bírtuk volna. De a bútorokat, csomagokat muszáj volt kivinni, szerdától Andrisnak már kezdődött a munka.

Bécsben a fiúk kipakoltak, Andris elment döner-boxokért (kedvenc gyorsételünk, ami szinte minden metró-állomáson kapható Bécsben), a fűtött faházban megebédeltünk, aztán a fiúk hazatértek.

Eszterrel és Tamással elkezdtünk berendezkedni. Az előttünk itt lakó pár dolgait már félig kipakoltuk, most bedobozoltuk a maradékot is. Kitakarítottunk, a fiúk összeszerelték az franciaágyat, mi Eszterrel a gyerekek emeletes ágyát, sorra kerültek a székek ,az új íróasztal, a kinyitható kanapé, szinte minden.
Másnap vasárnap lévén elmentünk szentmisére, rögtön otthon éreztük magunkat, a Herr Pfarrer csodálatos ember! Akár értem, amit mond, akár csak sejtem, mindig átadja azt a hatalmas lelkesedést, szeretetet, ami süt róla.
Délután még sokat haladtunk, szinte készen tudtuk otthagyni a lakást, a szekrényekben szép rendben a ruhák, a gyerekszoba készen volt.


Köszönjük mindenkinek a segítséget, gyerekvigyázóknak, festő-mázolóknak, pakolóknak, kedves szót szólóknak!

Rendbetettük!

A költözésre két hétvégénk volt január végén.
A tervek szerint az elsőn szombaton megnéztük volna a lakást (ez még sikerült is), ami elvileg beköltözhető állapotban volt. Aztán megvásároltunk volna, ami még hiányzik. Vasárnap Tihanyban pihentünk volna gyerekek nélkül, akik a Vadkörte utcában vendégeskedtek.

Amikor beléptünk a lakásba, láttuk, hogy ez bizony nem megy. Az előző lakó nem költözött ki rendesen, ráadásul a rengeteg holmin kívül otthagyott két nagy kutyára elegendő kutyaszőrt, derékig kutyamancsnyomokat és nyálat a falon. A lakást pedig egész télen nem szellőztették, úgyhogy minden csupa penész volt. Újratervezés: festék- és spaklivásárlás, falkaparás, festés, rendben kell itt hagynunk a lakást, hogy következő hétvégén költözhessünk!

Milyen jó is, hogy vannak barátaink, felhívtuk Molnár Andrisékat, hogy alhatunk-e Náluk, be is fogadtak minket, pedig már másik vendégük is volt aznap éjszakára. Másnap pedig Ők is, és Anikó, a másik vendégük is egész nap nálunk dolgoztak, amiért nagyon-nagyon hálásak vagyunk!
Nagy munka volt, de készen lettünk, csak az előszoba maradt festés nélkül, ott túl sok száradó frissen glettelt rész volt a falon. A bejárati ajtó pedig úgyis zárva volt, a kulcsot elvesztették, így az előszobát csak raktárnak használtuk volna.
A lakást a konyhán keresztül lehetett megközelíteni. Az ijesztő állapotokon túl a lakás nagy, napfényes, gyönyörű. A gyerekszobában három, a nagyszobában öt ablak van, egész nap árad a világosság lámpafény nélkül is. A konyha kertbe nyíló ajtaja előtt vízszintes kertrészt alakítottak ki, ahol jól lehet majd játszani, üldögélni, ha majd összeszedjük az üvegcserepeket. Már alakul. :)

Az elejéről...

Úgy terveztük, hogy most pár évet otthon leszünk, Tihanyban. Erzsó boldogan járt az óvodába, Miska már mindent tudott Tücsökzenén, Andris a két doktoranduszával építgette új laborját. Én pedig örültem a sok barátunknak, a békének, a hosszú telefonoknak háztartás közben.
Aztán Andris egy novemberi napon azzal jött haza, hogy kiírtak egy állást Bécsben, és közösen eldöntöttük, hogy meg is pályázza. Közel van, Bécset már ismerjük, a munkahelyet a múltkor is nagyon szerette. Ráadásul reményt adott, hogy egyszer saját telkünk, talán házunk is lehessen Tihany környékén.
Megírta, leadta, és vártunk. És vártunk. A kiírás szerint január 3-án kellett volna kezdeni, arra számítottunk, hogy karácsony előtt eldől, mi lesz velünk, de nem így történt. Végül január közepén kapott Andris egy nem hivatalos értesítést, hogy megkapja az állást. Addigra már se éjjelünk, se nappalunk nem volt, nem tudtuk, kell-e lakást keresnünk, autót vennünk, összepakolnunk.

Aztán pörögni kezdtek az események, lett autónk, Đore másik lakását is sikerült lefoglalnunk, külön örültünk, hogy ugyanaz a kert, de a másik ház, mert Erzsó valamiért nem szerette a faházat.
No, itt a hátulja.