Németül

   Csütörtökön volt az első szülői értekezlet az óvodában. Andris "Institut Ausflug"-on volt Csehországban, így én mentem, egyébként együtt mentünk volna. Mert Andris mégiscsak jobban beszél németül... Vagyis féltem, hogy egy kukkot sem fogok érteni. Na jó, ez túlzás, de féltem, hogy kevesebbet, mint kellene.
    A gyerekekhez elhívtam Mónikát, a világ legjobb gyerekvigyázóját, akihez boldogan szaladnak, és onnantól, hogy megérkezik, én nem is hiányzom. Most is hamarabb jött fél órával, volt időm átöltözni, és busszal menni.
    Végül majdnem mindent értettem, és mindent előre leírtak nekünk, úgyhogy biztosan minden fontos információ eljutott hozzám is.
    Az óvónéni elmondta, hogy a gyerekeink nagyon okosak, ő már több magyar gyerekkel foglalkozott, szerinte általában a magyar gyerekek okosabbak, mint az osztrákok, jóval többet is igényelnek, foglalkoztatni kell őket.
    A mieink egyelőre egymással játszanak főleg. Ha Erzsó egyedül van bent, akkor sem szeret "együtt" játszani, ha valaki odamegy mellé a kiskonyhába, inkább odébbáll, keres új játékot. Ez kicsit Tihanyban is így volt, és Andristól hallottam, hogy ő is így emlékszik az óvodai évére, volt kitől örökölni. De biztatott, nem kell aggódni, hogy így nem tanulnak meg németül, ő már látja, hogy Erzsó mindent ért, és Misi is egyre többet. Ha Misi sír, Erzsó rögtön szalad hozzá, vigasztalja, játszik vele. Ha végére jutunk a beszoktatásnak, meg fogják találni a saját kis barátaikat. (Erzsó véleménye más, mikor megkérdeztem, hogy miért nem játszik Juliával, aki nagyon szeretne vele játszani, elkerekedő szemmel válaszolt: "Nekem Misi a barátom!")
   Szerencsére azt is határozottan kérte az óvónő, hogy én soha ne beszéljek a gyerekekkel németül. Ezen Andrissal vitatkoztunk, szerinte attól fejlődnének, de én tartottam tőle, hogy tőlem nem csak helyes német szöveget hallanának, és az csak ártana, megkavarná őket. Monika is így gondolja, aminek nagyon örülök, egy nehézség lekerült a vállamról. Majd ha én is jól megtanulok, akkor szabad lesz.
   Beszélgettem még több szülővel, nagyon jó volt az egész este. Hazafelé pedig beültem egy taxiba, mert 20 percet várhattam volna a buszra, amiről még át kell szállni villamosra, és még utána jön a hegymászás hazáig. Így kicsit olcsóbb lett volna, ha eleve autóba ülök, de a jószándék is fontos...

Másnap ünnepelték Erzsó születéknapját az oviban. Az ünnepeltről szól az egész nap, reggel bemehet a konyhába, és Susan óvónénivel együtt készítik el a tortát (piskótát) a csoportnak, és külön egy maci alakú kicsi tortát az ünnepeltnek, amit haza is vihet. Aztán körbeülnek, középen ezúttal Erzsó, rajta a születésnaposok köpenye, amit minden ovis kézlenyomata díszít. Az asztalon a torta, egy vonat alakú gyertyatartó, minden kocsiján mécses, összesen annyi, ahány éves lett a gyermek. Kap ajándékot is, Erzsó egy fényes anyagból varrt szalamandrát kapott, megy fura bábút, és ehy klis doboz cukorkát. Misi is kapott egy szalamandrát, szerinte babavaránuszt.
És csodák csodája: Misi egész nap nem sírt! A nap 11-ig tartott, mert így beszéltük meg. Mindig egyre tovább marad bent Misi, amig majd kibírja az egész napot.
Amikor az oviba beléptem, az én két gyerekem az előszobában vonatozott. Az összes többiek a tornateremben voltak. Van még hova alakulni...

Búcsúzóban Susan még félrehívott, és elmesélte, hogy vonatozás közben egyszer csak arra lett figyelmes, hogy a gyerekeink szép kerek NÉMET mondatokban beszélgetnek játék közben! :)

Kislányszemmel

    Építkezés mellett mentünk hazafelé. Tegnap megbeszéltük, hogy erre a házra már ki van írva, hogy meg lehet vásárolni a lakásokat, valakinek az lesz az otthona. Most Erzsó erre kérdezett vissza:
- Mama, akkor már hozhatják a bútorokat meg a kádat? De mit fúrnak?
- Erzsó, úgy látom, most szerelik a szobákba a lámpákat, csillárokat.
- Hű... (nyaknyújtogatás a szobák felé, de nem láttunk be)... Akkor ők tündérek. Mert tudnak repülni. Az emberek nem érik el a plafont! Ezt dolgozzák a tündérek?
     Teljesen logikus az Ő szempontjából. Azért elmondtam neki, hogy létráról is lehet...

Misi első napjai az oviban

Bizony, itt Bécsben már kétéves kortól lehet oviba járni. Miska is elkezdte hétfőn nagy lelkesen, két és fél évesen. Itthon nagyon sokat játszanak ketten Erzsóval, sokszor órák hosszat nem is kellene rájuk néznem. Ezért úgy gondoltuk, jobb lenne Misinek, ha délelőttönként nem itthon ülne egyedül, vagyis velem, hanem Erzsóval menne az óvodába. Ez egy pici óvoda, csak egy csoport van, így együtt vannak. Ráadásul megtanul németül. Remélem.

Első nap tényleg nagyon lelkes volt, beszaladt, játszott, én meg a sarokban ültem. Egy idő után Monika (vezető óvónéni) elküldött, hogy egy órára hagyjam egyedül a gyerekeket. Ha baj van, majd hívnak telefonon. Hívtak is. Misit egy másik anyuka ölében találtam zokogva, nem tudták lecsillapítani. A hatalmas gyász oka az volt, hogy egy másik kisfiú belenyúlt a kisautós dobozba! Nem, nem vette ki a kezéből az autót, nem is lökte fel, csak szegény Jonas is ki akart venni egyet a sok közül. Dehát otthon Misi egyedül uralkodik a kisautók fölött, ezt nem könnyű feladni...
Bent maradtam játszani velük még egy órát, aztán hazamentünk.
Ja, Erzsó természetesen egyszerűen megtalálta a helyét, semmi gondja nem volt, mintha nem is lett volna nyári szünet.

Második nap Misi szintén vidáman szaladt be. Én meg vidáman elmentem negyedóra múlva, az óvónénik kérésére. Majd háromnegyed óra múlva vissza a telefonhívásra.
Amint megérkeztem, Miska letörölte a könnyeit, semmi baja nem volt, nem is tudtam kideríteni, mitől fakadt sírva. Monika arra kért, hogy ha egyszer visszajöttem, vigyem haza Misit, Erzsóért pedig jöjjünk vissza egyre, ahogy rendesen. Hurrá, napi kétszer szaladgálhatok az ovi és a Himmelstrasse között! Autóval nem nagy ceremónia, de mégis...

Harmadik nap, szerda. Monika szerdánként nincs bent, Susan egy pót-óvónénivel szokott ilyenkor vigyázni a sok gyerekre. Az idei pót-néni nagyon jónak tűnik, tapasztalt, kedves, külön foglalkozott Erzsóval, aki azzal jött haza, hogy aznap nagyon sokat tanult németül beszélni.
Susannak elmagyaráztam, hogy Misi nem szereti, ha ölelgetik, amikor hisztizik, csak belelovalja magát a keservébe, jobb lenne kicsit egyedül hagyni ilyen esetben, akkor hamarabb letörli a könnyeit. Szó szerint. De erre Susan nem alkalmas, aznap negyed óra után hívtak vissza kétségbeesetten, Susan a kertben hintáztatta az őrjöngő Misit, mert bent a többi gyerek nem bírta a sírást. Döbbenten mesélte, hogy Misi csak még jobban sír, ha megöleli, vagy a többi gyerek simogatja. Pont erre próbáltam reggel rávilágítani. Susan még elmagyarázta, hogy Misi kicsi az ovihoz, talán nem kéne járatni. Van-e már 2 éves? Jó, kicsi a Misi, de az bőven látszik rajta, hogy elmúlt két éves. Szegénynek megnehezíti a dolgát, hogy nem tud németül, az óvónéniknek meg az, hogy teljes öntudattal ordít az arcukba, hogy végre visszahívjanak.
    Délután Andrissal beszélgettünk egy nagyot. Mit rontottunk el Misinél? Mivel lehetne kicsit megerősíteni a lelkét? Egyéniség kérdése, teljesen normális ez egy kétévesnél, vagy el van kényeztetve?
A vége az lett, hogy mindketten megnyugodtunk, és Andris vitte ma a gyerekeket. :) Szuper problémakezelővé nyilvánítom magunkat, hogy ebből feszültség nélkül jöttünk ki!

Ma ugyanis több fronton támadtuk Misi előre eltervezett és mesterien véghezvitt "Gyere vissza, Mama"-hisztijét.
1. Beszéltünk vele. Elmondtuk, hogy az óvoda fontos, és igazából jó is, amit Erzsó megerősített. És, hogy járni fog, nincs más megoldás. (Andris lebeszélt arról, hogy kezdjük újra januárban, amikor 3 éves lesz.) Sírni szabad, ha baj van, de hagyja abba, ha már nincs baj.
2. Andris vitte őket, és vállalta, hogy egész délelőtt az ovi körül bóklászik, zsebében a telefonommal, hogy az óvónénik elérjék. Így Misi tudta, hogy nem én fogok megjelenni, ha bömböl.
3. Kilátásba helyeztünk egy kisautót, amit aznap kap meg, amikor kibírja a déli érkezésemig. Meg is mutattuk neki. Kellőképpen vágyott rá.
4. Elhelyeztem egy dobozka cukormentes cukrot a kis táskájában, amivel Monika talán abba tudja hagyatni vele a sírást.
5. Felhívtam Monikát, és elmagyaráztam neki, hogy Misi szerencsére okos, és sajnos ezt arra használja, hogy hamar felfogja, hogy sírással vissza tud varázsolni engem. Úgyhogy új stratégia: nem jövök vissza. Papa van helyettem, ami biztonságos, de messze nem oyan vonzó. Mármint Misinek. Viszont van cukorka (remélem, abba is tudjuk majd hagyni a cukorkázást), van Erzsó, és lesz kisautó. És ne ölelgessék, hagyják megnyugodni.
Monika megértette, egyet is értett, megpróbáltuk. (Nehezítő körülmény, hogy elromlott az autónk, így nagyon nem akartam a kétszeri oda-vissza menetet, ahhoz kicsit magasan lakunk.)

És igen, sikerült!!! Délre mentem Misiért, boldogan szaladt elém Monika. Erzsó sokat segített, játszott Misivel, elmagyarázta neki a dolgokat magyarul. Misi néha sírni kezdett, de mindig abba tudta hagyni. Hol cukorkával, hol anélkül. Utána vidáman játszott tovább. Csak a WC-t kerülte, de baleset nem volt, otthonig víztornyot játszott. Erzsó is vidám volt, Misi büszke, megkapta a kisautót is. Susan kicsit megorrolt rám, de sebaj, Misi tényleg nem egyszerű eset, és nyilván nehéz mindenkinek, hogy nem érti a nyelvet, s nem lehet öleléssel megnyugtatni.




Remélem, holnap is ilyen jó napunk lesz! Kicsit nehezebb lesz, mert Andris az autót viszi szerelőhöz, Misi pedig a nyáron esett egy nagyot biciklivel, úgyhogy most meg kell mutatnom egy fogorvosnak, mert az egyik foga mozog és szürkül. Így csonka nap lesz az oviban.




Első hétnek nem is rossz. :) Erzsó az Ő beszoktatásánál még két hét után is pityergett az oviban, én meg néha otthon. Lehet, hogy most a nehéz kezdet után a folytatás könnyebb lesz?  

Erzsó 4. születésnapja

 Július 22. Bécs

Ezt a babaházat újítgattam

Varrnak...

"A csuka, a Duna és minden vizek ura" című mesét figyeli ilyen komolyan

Augusztus - 1. nekifutás

Nem is próbálok mindent leírni, csak néhány emléket felvillantok.

Augusztus első két hetét Tihanyban töltöttük, Andris dolgozott a doktoriján, mi pedig nyaraltunk. Először Réka jött el hozzánk pár napra. Strandoltunk, beszélgettünk, nagyot tornáztunk együtt, nagyon jó volt!
Aztán mi látogattuk meg sok jó barátunkat. Persze (és sajnos) nem mindenkit, de így is elég zsúfolt lett a programunk, a gyerekek csak úgy kapkodták a fejüket, minden napra jutott vendégség.
 Közben felugrottunk Wettstein Oszkár Nagypapa temetésére. Nagyon nagy szeretettel emlékszünk Rá, nagy öröm, hogy a gyerekek is ismerhették.Jó volt tudni, hogy végig a családdal volt, békésen, türelemmel viselte az utolsó napokat.

A 2. hét végén megérkezett Fanni, Petyó, Cirmos és Jankó Papi. Este el is indultunk Petyóékkal négyesben Bécs felé. A gyerekek Tihanyban maradtak a nagyszüleikkel, dédszüleikkel, aztán átugrottak -nagyszülőstül- Szemesre, hogy (Déd)Nagymamuska se legyen egyedül, maradhasson még pár napig a Balatonnál.

Erzsó nagyon rákapott a vonalvezetős foglalkoztató füzetekre, egyszerre akár fél órát is komoly figyelemmel rajzolt.

   Még az Apapi-hegyet is megmászták a képek tanúsága szerint. :)