2013. június 27., csütörtök

Misi... És a többiek

Reggeliztünk. Misi tekergett a székén, rosszalkodott. A tányérján persze még ott várta egy fél kenyérszelet, bögréjében a kakaó második fele. Arra nem sikerült rájönnünk, hogy voltaképpen mit akart, mert csak halandzsázva kommunikált, ez bevett játékuk az asztalnál. Végül elkezdett lemászni a székéről. 
Andris visszatartotta, megkérdezte:
"Misi, mit kell akkor mondani, ha el akarsz menni az asztaltól?"
(A helyes válasz: Papa, jóllaktam, elmehetek az asztaltól? Köszönöm a reggelit!)

Szeme csillog, pár másodperc csönd, majd:
 "Jaj, pisilnem kell!"

Ezt is lehet mondani, ha el akar menni az asztaltól, kétségtelen. :)



   Erzsó pár napja megkért minket, hogy ne hívjuk többet Erzsónak, az ő neve Erzsébet. Érdekes, hogy ez neki ilyen fontos, Jancsit is legtöbbször Jánosnak hívja, nem becézgeti. Csak, ha kifejezetten a becézgetés a cél, akkor Jancsi...
Nehéz betartani, hozzászoktunk az Erzsóhoz, szeretjük. Hátha elfelejti még...
   Közben pedig próbálom őt kihúzni egy vírusosnak tűnő, és tüneti kezelésre jól reagáló mandulagyulladásból. Azért a biztonság kedvéért kiküldetek magunknak egy adag antibiotikumot...

Jancsit pedig továbbra is szeretik, babusgatják. Úgy tűnik, élvezi.



2013. június 21., péntek

Sommerfest, kerti medence, Jancsi 5 hetes

Megint lemaradtam az írással, de ez nem is csoda, még nem szoktam hozzá a három gyerekhez, bele kell jönnöm.

A hétköznapok egész békésen telnek, egy hetet Jankópapi segített nekem a háztartásban és a gyerekek körül - hozta-vitte őket az óvodába, Erzsót balettra, délelőttönként hatalmas alvóidőket biztosított nekem, miközben Ő csillogóra varázsolta a lakást. Az ebédet én főztem (boldogan), de aztán megint lefekhettem, soha ilyen jó dolgom nem volt! :) Köszönöm!
 Aztán egy hetet "egyedül" voltam, persze elmaradtam mindennel, Andris sokat dolgozott azon a héten, így esténként fáradtan érkezett, már nem akartam sok mindennel terhelni, így is segített, amennyit szokott. Az nem kevés, az volt kevés, amit én mellé tudtam tenni. Így tárt karokkal és teli szennyestartóval vártuk Mamácskát erre a hétre, aki jött, segített, zongorázott, olvasott, pihent, nagyon jó volt végre látni.

A hétvégéken pedig egyszer Apapi, Petyó, Czirmos jöttek, velük egy nagyot grilleztünk, másnap Sommerfestre voltunk hivatalosak, melyet ugyanaz a család szervezett, mint az élményfürdős gyerekzsúrt. Volt most is minden, bábszínház, ugrálóvár, grillezés, sok foglalkoztató játék, bűvész, nagy társaság. A gyerekeink a hatalmas ugrálóvár-csúszdát szerették legjobban, olyan meredek volt, hogy én mindig sikítottam, ha lecsúsztam.

A kertben pedig felállítottuk a Rékáéktól kapott medencét, nagyon élvezik, Andris is, várom, hogy én is beleülhessek végre.

 Erzsónak az utolsó balett órája megint látogatható volt, gyönyörűen alakul mind a mozgása, mind az odafigyelése. Kapott kis bizonyítványt, felsőbb osztályba léphet, csupa 1-est kapott (az a legjobb jegy).

  Én pedig 30 éves lettem. Jancsi meg 5 hetes. Szépen hízik, kisimultak a kis vonásai, már néha-néha visszamosolyog. Nagyon szeret szép békésen fürödni, ma a kertben fürdettem, mert jó meleg volt. 


Képek minderről: