Kedveseim Szemesen

Ritkán töltöm le a telefonommal készített képeket, nem túl jó a felbontásuk. Ma mégis rászántam magam, így megmutathatom az idei kedvenc képemet.

Otthon... (?)

Öt hét után végre otthon vagyunk. Bécsben. Otthon. Már csak pár hónap, és ez az egész a hátunk mögött marad, emlékké válik, a penész a falon elhalványodik, a rengeteg virág tovább pompázik a kertben.
Addig is örülünk, hogy a gyerekek boldogan játszanak a kincseikkel, újra németül beszélnek, békések, kiegyensúlyozottak. Jancsi is szemmel láthatóan emlékezett, nem hittem volna, hogy egy három hónapos csemete ilyet is tud. Soha még ennyit mosolyogni nem láttam, beléptünk a lakásba, és csak vigyorgott mindenre, szoptatás közben vagy 5 percen át magyarázta nekem mosolyogva, hogy eö heö geee, hej, Mama, otthon vagyunk!" Amikor este befektettem a kis vaságyba, amiben már szinte nem is fér el, feltámaszkodott a két könyökére, és sikongatva örült, mosolygott a keresztmamája által varrt rácsvédőre.



A nyárról írok, ha tudok, most hatalmas kipakolás áll előttem, öt hét, bepakolni is rengeteg volt... Közben Jancsi költözik a gyerekszobába, Andris Linzben parkourozik a hétvégén, és máris indulunk vásárolni. Remélem, este hozzájutok. Vidra-tábor, két hét Tihany (az igazi otthon), Jancsi keresztelője, két hét Szemes.