Karácsony képekben

2012. dec. 22. Miska születésnapja

    Már a délelőtt is különleges volt. Erzsóval kettesben itthon maradtunk, a fiúk pedig elmentek vásárolni, és a szeméttelepre, leadni a fáradt olajat. Mivel Ausztriában vasárnap nincs nyitva semmi, és 26-a is ünnepnap még, a vásárlás négy teljes napra szólt, javítási lehetőség nélkül. Benne a karácsonyi vacsora finomságai, kifogyóban lévő háztartási kellékek, elem a kis vonatba, és persze mindenki más is kénytelen volt hasonló nagybevásárlást csapni, így soha nem látott tömeg volt a boltban. A szeméttelep pedig nagyon-nagyon izgalmas, építkezés van, sorban állnak a kukás- és utcatisztító autók, már felsorakoztak a hókotrók is, de még ott várakoznak a falevél-szippantók. Misinek van egy könyve, ami a szemét elszállításáról, szelektív gyűjtésről, kukásautókról szól, most mindent láthatott élőben. Erről sajnos nem készültek képek, majd legközelebb, a fiúk úgyis azzal értek haza, hogy gyorsan töltsük meg a következő olajos vödröt is, mert ez nagyon jó volt!

   Én itthon takarítani szerettem volna, amit persze gyerekek nélkül sokkal könnyebb lett volna, mégis nagyon érthető volt, hogy Andris nem szeretné a két gyereket végighurcolni a tömegen. De Erzsó semmi gondot nem okozott, szinte egész délelőtt rajzolt. Vonatokat. Elmélyülten, részletesen: mosolygó pofit kaptak, füstölgő kéményt (a kémény külön mosolygott), kapcsokat, lámpát. Az elsőt nekem, aztán Andrisnak, arra rá is írta, hogy Papa, nem is egyszer.

 Aztán pedig mesét szeretett volna nézni, nálunk ennek feltétele is van: különleges jóságot kell csinálni. Erzsó segített felmosni, a nagyszobát szinte egyedül végigtisztogatta. Addigra én már a többi helységgel kész is voltam, még az ebéddel volt dolgom, egy kis tortakészítés, aztán jöhetnek a vendégek, a szülinapos.

Végül maldnem egyszerre érkeztek, Nagymama, Nagypapa, Dédnagymama utaztak ki hozzánk, autójuk telepakolva karácsonyi meglepetésekkel.
Mire a fiúk befutottak, már rotyogott az ebéd, kis játék után el is kezdtük az ünneplést.
Íme a hároméves:

 Ajándékbontogatás:

 És végre elkészült az új parkolóház, amiről négy emeleten gurulhatnak le az autók, kettő egyszerre, rajtgéppel indítva. A gyerekek egész este ezzel játszottak. Aztán reggel is. Mára kiderült, hogy ez a csoda is három napig tartott, de a Karácsonnyal nehéz is felvenni a versenyt, majd visszatérnek ehhez is.

   Pár szó a mi Miskánkról, hogy feledésbe ne merüljön, milyen is volt három évesen...
   Rengeteget bohóckodik. Az asztali áldást ritka kivétellel csupa Ó-betűvel mondja végig, mert az vicces szerinte. Szerintünk nem, ezért néha rendesen is hajlandó, főleg, ha ő kezdheti el az éneket. Vicces arcokat vág, kunkorgatja a nyelvét, direkt halandzsázva beszél, sokáig ismételgeti, ha valami vicceset hallott.
  Utánozza, amit Erzsó mond, egyelőre nem bosszantásból, hanem mert ő a nagy, próbálja eltanulni tőle az okosságot.
   Mostanában elkezdett barátkozni az oviban, aminek az egyik eredménye, hogy a "durva fiúk" hatására ő is hörög-morog, amitől Erzsó megijed, sír. Pedig halkan, szelíden morog ám, egyáltalán nem ijesztő. Viszont bosszantó, amit szándékosan és módszeresen gyakorol, aztán, ha Erzsó kiakad, akkor Misi sír hangosabban, én meg győzzek igazságot tenni. Beválik, ha előre megmondom, ha egyikük is sírni kezd, mindketten a sarokban kötnek ki.
   Kezd németül beszélni a többi gyerekkel, énekel, játszik lelkesen. Néha itthon is átváltanak Erzsóval németre, ilyenkor Misi Mathis lesz, Erzsó Annika, én Susan. Misi hozza a német énekeskönyvet, tudja mindet fejből, egyedül is végigénekli.
   Érthetően beszél, csak néha halkan. Magától is udvarias, kérem szépen, köszönöm, egészségedre teljesen automatikusan jönnek. Nem úgy a hangosan köszönés, inkább csak mosolyogni szokott. De tudja azt is, csak félénk néha.
   Nagyon szeret magasról leugrani, lehetőleg puhára, de ezt nem ellenőrzi minden alkalommal. Szeret magasra mászni, bukfencet gyakorolni, nagyon gyorsan szaladni. Ha magát keverte bajba, általában nem is sír, csak, ha tényleg nagyon megütötte magát (amikor már én is elgondolkozom, hogy meg kéne mutatni orvosnak). Ha viszont más gyerek ártó szándékkal egy ujjal is hozzáér, akár fájt, akár nem, hangosan bömböl.
   Kedvenc könyvei az Alle Vögel -énekeskönyv, a kukásautós könyv, és még mindig AnnaPeti.
   Ismeri az összes betűt, összeolvasni még nem próbálja. Szeret gyurmázni, kisollóval vágni, térképet böngészni. Kisautózni, sínpárt építeni minden nap szokott.Szívesen bujkál dobozokban, ládákban, szekrényekben.
   Kedves, nyitott, okos, huncut. Amilyennek lennie kell három évesen.

Örülnék megjegyzéseknek

Mindig elfelejtem írni, hogy örülnék, ha írnátok is néha a megjegyzésekhez. Csak, hogy kicsit beszélgetősebb legyen, hiányoztok! Köszönöm annak, aki már eddig is írt, és annak is, aki fog!

Misi egyedül az oviban, Erzsónak Vorschule otthon

   Múlt hétvégén nálunk jártak Stibrányiék, amit mind nagyon élveztünk, végre lehetett beszélgetni, a gyerekek is boldogan játszottak együtt. Persze hiszti, sírás volt így is elég, de mit várhatunk öt 1-4 éves csemetétől. Minden esetre évről évre jobban tudnak együtt játszani, egymásra figyelni, és nagyon számon tartják egymást a külön töltött időkben is.

   Amikor a vendégek kitették a lábukat, Erzsó megbetegedett, begyulladt mindkét szeme. Úgy tűnik, nem kapta el senki, még Misi sem. Vasárnap éjjel Erzsó sírva ébredt, szemecskéi összeragadva. Kamillateás lemosás után el tudott aludni, nekem már nem volt olyan egyszerű. A doktornőnk ugyanis egy hárpia, egyáltalán nem volt kedvem meglátogatni, antibiotikumos szemcseppre viszont szükségünk volt. Gyorsan leültem a gép elé, és az interneten végigböngésztem a közeli gyermekorvosokat, hova lehetne váltani? Ez egy röpke óráig tartott, szegény Andris nem örült. Ha nem is a szomszédban, de az ovihoz közel találtam egy doktornőt, aki szimpatikus is volt, és a biztosításunk is érvényes volt rá.
   Szerencsénk volt, nálam egy-két évvel idősebb doktornő, gyönyörű rendelő, kedves és gondos nővér. Volt helye is nekünk, bejelentkeztem mindkét gyerkőccel. Találkoztam több ismerőssel, az oviból is, és Grinzingből is, ami azt jelenti, hogy a helyiek ide járnak, ami biztató. A doktornő homeopátiával is foglalkozik, fel is írt egy szemlemosó szert, amit nem kaptunk a patikában, de látta, hogy ez komoly, úgyhogy az antibiotikumos szemcseppet is megkaptuk.
  
   Másnap reggel, és azóta minden nap Andris vitte Misit oviba, háton, gyalog. Ez Andrisnak kb. fél óra út, közben beszélgettek nagyokat. Misi kifejtette, hogy a tihanyi óvodába szeretne inkább menni, mert ott nincsenek durva fiúk. Ó, Drágám, dehogy nincsenek, de legalább egyidősek lesznek...

Az óvodába érve először kicsit meg volt szeppenve, de hősiesen ottmaradt egyedül. És nem sírt. Egyik nap sem, csak ma, mert Mathis (egy francia hatéves "durva") hozzávágott valamit. Az óvónénik szerint játszik a többiekkel, nincs elanyátlanodva, még ki is nyílt így Erzsó nélkül. Azért vigyáztak is rá, minden nap úgy találtam, hogy valamelyikükkel kézen fogva bóklászott, vagy játszott. Most vannak rá elegen, két helyes kis óvónő-tanonc is csatlakozott a csapathoz. Itt csak jót tanulhatnak. :)

   Erzsó pedig otthon van velem, délelőtt játszik, segít, és persze iskolásat játszunk. Ma négy betűs szavakat olvasgattunk, a betűzés már megy, a nagyon jól ismert szavakat felismeri olvasás nélkül (Mama, Erzsó), egyszerűket kiolvas (Baba, Misi). A betűk összeolvasásával bajban van, mert elmondja, hogy Cé, I, Cé, A, de nem akarja lehagyni az "é"-ket, így nem alakul ki a Cica... Nem sürgetem, csak akkor játszunk ilyet, ha külön kéri.
   Aztán kakukktojásokat rajzoltam neki, már rajzolás közben kombinál, "Mama, ezek mind gyümölcsök!", "Alma, asztal, kisbaba, ablak, autó, csak a kisbaba él!" Aztán ennél az utóbbinál a szavak alá is írta a kezdőbetűket, így kiderült, hogy a kisbaba azért is kakukk, mert nem A-s.
   Végül előrajzoltam hullámvonalat, cikkcakkot, egy vonalra meg félköröket, háromszögeket fölfelé és lefelé, amiket más színnel át kellett rajzolnia. Vonalvezetés, még nem önállóan, csak az enyémet követve.
   Aztán le kellett rajzolnom Wartburg várát. Hát nem mutatnám meg egyetlen építész barátomnak sem, de a lényeg úgyis a rózsaszín zászlós ablak volt, ami Erzsébet szobáját jelezte.

Holnaptól megint mindketten mennek óvodába. Végre. Andris meg itthon marad, a plussz óráiból szabadság kivevése nélkül megteheti, és elmegyünk vásárolni. A Karácsony legkevésbé élvezetes része, de legalább együtt!

Ohne Kuscheltier

    Az úgy volt, hogy Erzsó hétfőn itthon felejtette a Macit. Igazából hamar eszébe jutott, de már elindultunk az autóval, és nem akartunk visszafordulni.Már csak azért sem, mert amikor Misi otthon hagyta a kutyusát, akkor sem fordultunk vissza, pedig ő kisebb, és frissebben ovis. Igaz, nem kötődik úúúgy...
   Erzsó sírt az óvodáig, még bent is, hogy ő nem bírja ki Maci nélkül. Tihanyban minden délelőtt maci nélkül volt, mert csak alváshoz volt szabad elővenni, úgyhogy nem aggódtam nagyon emiatt. A síró gyereket átadtam az óvónéninek, bevitte a csoportba, mi meg elmentünk.

   Délben Monika azzal fogadott, hogy Erzsó sokkal aktívabb, társaságibb volt, rengeteget játszott, sokkal jobb volt így, Kuschelie nélkül neki. Felvetette, hogy többet ne is hozza be az oviba. Erzsó, aki persze már ért németül, rögtön sírva fakadt az ötlet hallatán, én viszont egyet értettem, itt az ideje. Persze akkor Misi kutyusával is hasonlóan járunk el, könnyebb együtt tanulni, és Erzsó így nem akad ki, ha a kutyát meglátja. Abban egyeztünk meg, hogy a kedvenceikkel együtt érkeznek meg, de beteszik őket a kistáskámba, és magammal viszem mindkettőt. Délben jövök értük, addig kell kibírni.
   Otthon már látszott, hogy ez nem lesz könnyű játszma Erzsóval, ahányszor szóba hoztam, ugyanaz a hisztis sírás volt a válasz, gondolni sem akart rá. De közben itthon órákra elszakadt a Macitól, én meg kicsit úgy vagyok vele, hogy ha ilyen csúnyán hisztizik, akkor csak azért is végigcsináljuk.
    Az óvodában reggel Misi gond nélkül bedobta a Kutyust a táskámba, Erzsót rá kellett beszélni, de sírás nem volt. Monika megmutatta neki, hogy mit ragasztanak éppen a nagyobbacskák, ő is csatlakozott lelkesen, én meg a háta mögött eltettem a Macit. Tudta, megbeszéltük, hogy így lesz, de nem akarta maga odaadni.
  Persze vidáman telt a napjuk, szó sem volt sírdogálásról. Megkönnyebbültünk, óvónénik és én is. A délutáni pihenőben megint együtt lehettek. Hogy meddig? Azt nem tudom, mert a pihenő után a Macinak híre-hamva sem volt. A gyerekszoba, amiben még rend is van, nyomtalanul elnyelte a Macit. Délután 4-től estig kerestem mindenhol, kertben, autóban lakásban, szemetesekben és a szennyestartóban, polctetőkön és minden lehető tárolóban. Erzsó szerint bebújt a barlangjába. Mindig ezt mondja, ha elhagyja valahol. Nélküle kellett éjszaka aludni, és ma nem volt vita az oviban, mert nem volt min vitatkozni. Remélem, hamar előbújik, nem így terveztük a "leszoktatást"...
 
    

Adventi koszorú-áldás az óvodában (2012 nov. 29.)

   Meglepődtem, amikor a gyerekek újabb program-meghívót lobogtatva vártak, mi lehet az: nem Mikulás, nem Karácsony, az új ünnepünk a Koszorú-áldás. Az első gondolatom az volt, hogy lám, nem elég szombaton elkészítenem a koszorút, pedig úgy terveztem. Csütörtökön ott kel virítania a többi között, és még örülhetek, ha csak egynek, ugyanis a szöveg szerint "alle Kinder" hozza a koszorúját. Azért erre rákérdeztem, és megnyugtattak, családonként egy koszorú.
   Szerdán nekiláttam, vettem fenyőágat, összekötözgettem belőle a koszorút, kidíszítettem. Andris mindig minimalistát akar, de én olyat nem tudok. A végeredménnyel viszont mindig elégedett, most is így volt. Hozzáteszem, én ilyet sem tudok. Mindig bántja a szememet a csálé gyertya (utóbb kiderült, hogy focilabda-találatot kapott, már egyenes), a kilógó csipkebogyó, vagy a gyerekek által ezerszer megszaglászott fahéj-darabka, ami nem is úgy volt odatűzve... De hát mitől lenne a jövő évi szebb, mint az előző, ha nem lenne mindig újabb szempont a listámon, amire legközelebb jobban figyelek?!

   Az ünnepség délben kezdődött a templomban, addigra mi, anyák, már szépen kitettük a koszorúkat, a gyerekeket várták a kisszékek, rajtuk egy-egy csengővel. Amikor beléptek a templomba, Erzsó meglátott, és odakiáltott, hogy "Hát Te, Mama, mit keresel itt? Ez óvodai ünnepség"! Visszasuttogtam, hogy a mamák hivatalosak rá, ez megnyugtatta, felfedezte a mi koszorúnkat az oltár előtt, elégedetten leült a csengőjéhez. Misi játékokkal felszerelkezve jött, egyik kezében a Kutyus himbálózott, a másikban a kék polipja. Susan óvónéni megszabadította ezektől.
   Az óvónénik elmesélték a gyerekeknek, hogy mit ünneplünk, miről szól az Advent, aztán gitárkísérettel énekeltek egy szépet- Kling, Glöckchen, klingelingeling-, ehhez csengettek a gyerekek, a mieink is szépen tudták a szöveget, a kis játékot hozzá, nagyon helyesek voltak. 
  Diavetítés következett, egy kis mese arról, hogy milyen jó adni, meg szeretetet kapni. Aztán a plébános szólt pár szót, megáldotta a koszorúkat, meggyújtotta mindegyiken az első gyertyát. Újabb éneklés után a gyerekek visszamentek az oviba, felszedték a kis hátizsákjaikat, és mehettünk haza.

  Itt következik a mindennapos hiszti, hogy "Mama, de miért jöttél ilyen korán, még szerettünk volna százat csúszdázni!" (Erzsó). Megfűszerezve egy kis "Mama, nem bírom el a Rucksackomat!" (Misi) kiabálással, illetve "De hol a macim? Még csak egy hónapos, nem tud odamenni az autóhoz!" (Erzsó) nyafogással. Ez persze azt jelenti, hogy jól érezték magukat, és szeretnek ide járni. Meg azt, hogy nagyon fáradtak.

  Hazafelé az autóban mesélni szoktam. A témát ők döntik el, vannak kis meséink róluk (arról a kislányról mesélj, akinek macija volt), az útra kiugró szarvasról/őzről, a 18-as villamosról (Mama, azt, amikor Budapesten leugrott a sínről a villamos, mert azt kiabálták, hogy sárga szöcske!), vagy a kedvencük: Miért káros a dohányzás? címmel. Ezek pont ezekre az utakra vannak kitalálva, húzhatók, nyújthatók, rossz látási viszonyok esetén rövidre foghatók. De olyan is van ám, hogy nagyon csöndben kell lenni, mert a Maci, vagy a Kutyus, vagy legrosszabb esetben mindkettő elaludt. Ha egyszerre a kettő, az nagy baj, ugyanis ekkor a gyerekek a csöndet is duplázni akarják, és néha hangos sírásba fullad a játék, mert az autó hangosan megy a macskaköves úton, és ezen sehogy sem tudok változtatni. A gyerekek pedig fáradtak. Addig a percig, amíg le nem teszem őket csendes pihenőre. Hangos pihenőre.