Andris július 13-án éjjel ért haza Malagából, aludt egy keveset, aztán elindult Oberlaaba Parkour-találkozóra. Én eközben szorgoskodtam, összepakoltam a táborra, bezsúfoltam mindent az autóba, és kitakarítottam a lakást. Délután Andris hazaért, és fél óra múlva már utaztunk Tihany felé. A Vidráknak ugyan azt mondtuk, hogy nem fogunk szombaton odaérni, de azért sejtettük, hogy örülni fognak nekünk.
A tábort egyik Vidra-társunk, Anna tihanyi nyaralójában, illetve annak kertjében tartottuk, délelőttönként a kertben munkálkodtunk, ahogy ez már szokásunkká vált. A házat Anna nagypapája építette, és nagyon jó hely, szép a kert is, Andris rögtön álmodozni kezdett, hogy milyen is lesz, ha nekünk is lesz egy saját házikónk, kb. ilyet képzelt el. A földszinten konyha, nappali, vizes blokk, az emeleten halószobák, és volt egy nagy, hűvös pince, ahol elfért a hűtő, sok tárolóhely, és munkafelület is. Mindez kis alapterületen, minél több teret hagyva a kertnek.
Tábortémánk a szappanoperák világa volt, mindenki kapott szép spanyol nevet, egy nagy dinasztia három ágát alkottuk, ezek a "klánok" voltak beosztva napi segítségnek, szakácsnak. Minden reggel húztunk egy-egy feladatkártyát, ami szerint aznap viselkednünk kellett volna, a "megnémultál, mert a volt szeretőd megátkozott"-tól a "ma csábíts el valakit egy másik klánból, és minél több ember előtt öleld meg"- ig, izgalmas volt, főleg, ha tényleg be akartuk tartani, ami azért nem mindig ment. :)
Az idei újdonság a három végig jelenlevő gyerekvigyázó volt, Noémi, Zsófi és Betti, akik lehetővé tették, hogy Márta és én is részt vehessünk mindenben. A gyerekek is élvezték, elfogadták, megszerették őket. Erzsó meg is jegyezte, hogy "Mama, most már nem azt mondom, hogy ne menj sehova nélkülünk, hanem azt, hogy mindig hívj gyerekvigyázót, ha elmentek!"
Volt a feladatok közt favágás, sövény írtás/nyírás, szőlőkarózás-, és hálózás, a még az építkezéshez használatos sín eltávolítása. Délelőttönként jó meleg volt mindig, megizzadtunk a munkában, de jól is esett. No meg utána a sör is.
Vasárnap délután bicikliztünk, külön kaland volt a szakadó esőben. Misi és Erzsó szó nélkül üldögéltek a bicikliülésben, bőrig ázva, hősök voltak. És élvezték. :)
Aztán volt persze fürdés, éjszakai túra, Andris tartott nádas-túrát, ilyenen még én sem voltam. Se a nádba, se az éjszakaira nem kellett vinni a gyerekeket, örök hála a lányoknak... Választottunk új vezetőt, volt lelkinap. Szóval minden, ami egy jó táborhoz kell.
Nagyon szeretjük a jó Vidrákat, hiányoznak is rendesen, ez a tábor teljesen feltöltött mindkettőnket!
Képek jönnek...
2012. július 30., hétfő
2012. július 9., hétfő
Mozgalmas napjaink Andris nélkül - hétfő
Tegnap reggel Andris elrepült Malagába nyári iskolába. Nem sok kedve volt, de azt hiszem, mégis több, mint nekem itt maradni. Nem kell sokat töprengenem, hogy melyiket választanám: kora hajnali kelés után egy repülést, utána sok tanulást, tengerpartot, háromezres hegyeket, új barátokat, vagy a hétköznapokat egyedül a két gyerekkel, óvodával, esténként babaház-felújítással. Na jó, ez sem hangzik olyan borzasztóan... :)
Ma reggel kicsit tovább alhattak a gyerekek, ennek fejében nagyon kellett siettetni őket, hogy Erzsó elérje a Gabelfrühstücköt az óvodában. Mert még jár, hogy addig is tanulja a nyelvet, szegény feje, bár a nyári szünet fogalmát még szerencsére nem ismeri, ezért nem is hiányolja. Az ovi pedig július végéig nyitva, amit nem is fogunk végig kihasználni, mert jövő héten már Vidra-tábor lesz.
Persze Erzsó előadta, hogy beteg, de csak játékból persze. De amíg beteget játszik, addig nem jön enni, és amíg nem evett, nem fésülhetem meg. Egyébként is busszal-villamossal szeretne menni, nem fog beülni az autóba. Már itt éreztem, hogy ez nem lesz egyszerű nap, ha dacosan kel, nem adja alább estig.
Eljutottunk az oviba, leadtuk a lányt, ez mindig könnyen megy, szereti nagyon a gyerekeket is, az óvónéniket is. Hétfőnként ráadásul egy saját játékot is be lehet vinni, büszkén babusgatta Anna babát.
Misivel felültünk a 38A-ra, és elmentünk beszerezni Erzsó születésnapi ajándékának a vásárolós részét. A másik a babaház lesz, amit egy Flohmarkton vettünk kicsit megviselt állapotban, még le kell csiszolnom, lakkoznom, tapétáznom, csempéznem, de aztán csodaszép lesz! Misi nagyon szeret vásárolni, meg büszkén jönni velem az utcán. Arra büszke, hogy engedelmes, meg arra, hogy sokat tud szaladni. Így Roni-tempóban vágtattunk végig, amit nagyon élveztem én is. A boltban vettünk egy orvosi készletet, Erzsó ugyanis orvos lesz, ha a mostani tervei nem változnak. És két kisautót, egy BMW cabriót Misinek, és egy Land Rovert Kornélnak. Aztán visszabuszoztunk az óvodához, mellette még vásároltunk némi élelmiszert is, megsétáltattunk pár katicát, szedtünk szulák-csokrot, Misi egyensúlyozott a támfal tetején, aztán fél 12-kor bementünk Erzsóért. Nem volt kedvem félóra otthon tölthető időért oda-vissza autózni. Így ebéd előtt még volt idejük játszani, aminek nagyon örültek.
Délutáni alvásban mindenki aludt, csak Erzsó nem, és sajnos Misit is hamarabb ébresztette. Sebaj, gondoltam, jól lefárasztom Őket, megyünk játszótérre. Biciklik az autóba, és háromnegyed óra múlva már mentünk is. Mert nem könnyű ám elindulni, bár mindkét gyerek majd szétpattant a tettvágytól és az indulhatnéktól. De akkor mi lesz a babákkal, kisautókkal, még megehető uzsonna-maradékkal, ráadásul a biciklizéshez zárt cipő kell, ahhoz meg zokni, ahhoz meg küzdelem, hogy a lábacskákra kerüljenek. És ott van még a Mama (én) mániája, hogy arcot kell mosni, hogy ne higgye azt a többi gyerek, hogy két zsemlemorzsába hengergetett túrógombóc biciklizik itt. Huh.
A játszótéren minden rendben volt, nagyot bicikliztek, mászókáztak, katicáztak, csak kicsit sírtak a hazajövetelkor.
Itthon pedig minden szigoromat összeszedtem, mert bizony ma egyik gyerek sem segített a rendrakásban, márpedig nálunk akkor van diavetítés ha ők raknak rendet. Ami nem is szokott gondot jelenteni, csak ha ennyire fáradtak. Hatalmas sírás volt, erőszakkal kellett fogat mosnom nekik, kicsit én is belefáradtam már a mai napba, nem volt tele a tarsolyom remek együttműködést segítő ötletekkel, ahogy máskor. Így esett, hogy háromnegyed 8-ra mindkét kókadt gyerek ágyban volt, hallgatta a két könyvből olvasott mesét (nem hármat, és nem vetítve, mert szörnyen eltökélt, és következetes vagyok). Mostanra pedig csönd van. "Psszt, már alszik!"
Ma reggel kicsit tovább alhattak a gyerekek, ennek fejében nagyon kellett siettetni őket, hogy Erzsó elérje a Gabelfrühstücköt az óvodában. Mert még jár, hogy addig is tanulja a nyelvet, szegény feje, bár a nyári szünet fogalmát még szerencsére nem ismeri, ezért nem is hiányolja. Az ovi pedig július végéig nyitva, amit nem is fogunk végig kihasználni, mert jövő héten már Vidra-tábor lesz.
Persze Erzsó előadta, hogy beteg, de csak játékból persze. De amíg beteget játszik, addig nem jön enni, és amíg nem evett, nem fésülhetem meg. Egyébként is busszal-villamossal szeretne menni, nem fog beülni az autóba. Már itt éreztem, hogy ez nem lesz egyszerű nap, ha dacosan kel, nem adja alább estig.
Eljutottunk az oviba, leadtuk a lányt, ez mindig könnyen megy, szereti nagyon a gyerekeket is, az óvónéniket is. Hétfőnként ráadásul egy saját játékot is be lehet vinni, büszkén babusgatta Anna babát.
Misivel felültünk a 38A-ra, és elmentünk beszerezni Erzsó születésnapi ajándékának a vásárolós részét. A másik a babaház lesz, amit egy Flohmarkton vettünk kicsit megviselt állapotban, még le kell csiszolnom, lakkoznom, tapétáznom, csempéznem, de aztán csodaszép lesz! Misi nagyon szeret vásárolni, meg büszkén jönni velem az utcán. Arra büszke, hogy engedelmes, meg arra, hogy sokat tud szaladni. Így Roni-tempóban vágtattunk végig, amit nagyon élveztem én is. A boltban vettünk egy orvosi készletet, Erzsó ugyanis orvos lesz, ha a mostani tervei nem változnak. És két kisautót, egy BMW cabriót Misinek, és egy Land Rovert Kornélnak. Aztán visszabuszoztunk az óvodához, mellette még vásároltunk némi élelmiszert is, megsétáltattunk pár katicát, szedtünk szulák-csokrot, Misi egyensúlyozott a támfal tetején, aztán fél 12-kor bementünk Erzsóért. Nem volt kedvem félóra otthon tölthető időért oda-vissza autózni. Így ebéd előtt még volt idejük játszani, aminek nagyon örültek.
Délutáni alvásban mindenki aludt, csak Erzsó nem, és sajnos Misit is hamarabb ébresztette. Sebaj, gondoltam, jól lefárasztom Őket, megyünk játszótérre. Biciklik az autóba, és háromnegyed óra múlva már mentünk is. Mert nem könnyű ám elindulni, bár mindkét gyerek majd szétpattant a tettvágytól és az indulhatnéktól. De akkor mi lesz a babákkal, kisautókkal, még megehető uzsonna-maradékkal, ráadásul a biciklizéshez zárt cipő kell, ahhoz meg zokni, ahhoz meg küzdelem, hogy a lábacskákra kerüljenek. És ott van még a Mama (én) mániája, hogy arcot kell mosni, hogy ne higgye azt a többi gyerek, hogy két zsemlemorzsába hengergetett túrógombóc biciklizik itt. Huh.
A játszótéren minden rendben volt, nagyot bicikliztek, mászókáztak, katicáztak, csak kicsit sírtak a hazajövetelkor.
Itthon pedig minden szigoromat összeszedtem, mert bizony ma egyik gyerek sem segített a rendrakásban, márpedig nálunk akkor van diavetítés ha ők raknak rendet. Ami nem is szokott gondot jelenteni, csak ha ennyire fáradtak. Hatalmas sírás volt, erőszakkal kellett fogat mosnom nekik, kicsit én is belefáradtam már a mai napba, nem volt tele a tarsolyom remek együttműködést segítő ötletekkel, ahogy máskor. Így esett, hogy háromnegyed 8-ra mindkét kókadt gyerek ágyban volt, hallgatta a két könyvből olvasott mesét (nem hármat, és nem vetítve, mert szörnyen eltökélt, és következetes vagyok). Mostanra pedig csönd van. "Psszt, már alszik!"
2012. július 3., kedd
Ami kimaradt - képekben
5. házassági évforduló alkalmából elmentünk Andrissal ketten Dugi Otokra, ami egy kis sziget Zadar mellett.
Előszezon előtt voltunk, ezért a helyieken kívül nem volt senki más a szigeten, és a szállodák sem működtek még, egy világítótorony aljában berendezett apartmant béreltünk. Gyönyörű volt. Az idő némi fagyoskodó pipás búvárkodást engedett, amíg el nem kékültünk. :)
Erzsó segített az aranygaluska-készítésben. Diót darálni, gombócokat dióba hengergetni, tálba tenni. Aztán Miska is beszállt.
Misi mostanában sorba szokta tenni az autóit. Ez az első alkalom...
Ez pedig a születésnapi ajándékom Erzsótól, egy hóember lila kesztyűben, gyurmából.
Előszezon előtt voltunk, ezért a helyieken kívül nem volt senki más a szigeten, és a szállodák sem működtek még, egy világítótorony aljában berendezett apartmant béreltünk. Gyönyörű volt. Az idő némi fagyoskodó pipás búvárkodást engedett, amíg el nem kékültünk. :)
Erzsó segített az aranygaluska-készítésben. Diót darálni, gombócokat dióba hengergetni, tálba tenni. Aztán Miska is beszállt.
Misi mostanában sorba szokta tenni az autóit. Ez az első alkalom...
Ez pedig a születésnapi ajándékom Erzsótól, egy hóember lila kesztyűben, gyurmából.
Erzsó biciklin
Ugrom egy nagyot. Még így is nagyon régi történet, amit leírok most.
Június második hétvégéjére Szemesre mentünk a Stibrányi családdal. Előre megbeszéltük, hogy viszünk a "nagy"lányoknak pedálos biciklit, mert Flóra már nem volt hajlandó a futóbiciklire ülni. Erzsó egy fél éve próbálkozott már a pedálossal, de akkor még kicsit nagy is volt neki, meg is ijedt tőle rettentően, a tekerés mozdulatára sem érzett rá. Kisit aggódtam, hogy még most sem lesz elég nagy hozzá, úgyhogy vittük a két futóbiciklit is. Bécsből Tihanyon át mentünk a komppal, Tihanyban tettük be az autóba a pincéből előhozott piros pedálos biciklit. Az első kereke lukas volt, de már volt nálam két biciklibelső.
Erzsó egész úton arról magyarázott, hogy rápattan a biciklire, és már teker-teker-teker is vele, és nagyon gyorsan fog menni. Próbáltam csitítani, hogy majd szép lassan megtanulja. Nem akartam csalódást.
Szemesen takarítgattam, aztán szétszereltem a biciklikereket, a belső-cseréhez már Andris kellett, abban még nem vagyok rutinos. Aztán Andris és Erzsó elvitték a biciklit a benzinkúthoz, mert nem volt nálunk használható pumpa.
Mikor hazaértek, tisztáztuk a szabályokat: biciklizni csak bukósisakban, zárt cipőben szabad, egyelőre csak felnőttel.
És elkezdtük gyakorolni. Már jól leér a lába, fölöslegesen aggódtam. Persze az egyensúlyt nehéz megtalálni. Negyedóra próbálgatás után kijött Andris, és újabb negyed óra után Erzsó egyedül biciklizett! Közben mondta magának a varázsigét, hogy "futóbiciklim, futóbiciklim, és hirtelen... pedálos biciklim!". Andris így tanította, először lendületet szerzett lábbal lökve magát, aztán, mikor már gurult, feltette a lábait a pedálra, és minden működött.
Erzsó nagyon boldog a tudományával, ki is jelentette, hogy Ő mostantól semmivel nem fog játszani, mindig csak biciklizik! Így is tenne, ha a kertünk alkalmas lenne a biciklizésre.
Megállni úgy szokott, hogy lemegy az útról, és a fűben lelassul, vagy leteszi a lábát. A kontraféket még nem használja, bár elméletileg tudja, hogy működik. Még emésztgeti magában, hogy ha gyorsan meg akar állni, akkor hátrafelé kell tekernie, mondogatja, ígérgeti, aztán letámaszt lábbal. Nem baj, így is biztonságosan megy.
Kornél is megtanult futóbiciklizni, nagyon büszke és boldog volt. :)
Flóra ugyanúgy megijedt elsőre, ahogy Erzsó is pár hónapja, de a biciklije gyönyörű, és haladt is a tanulásban a hétvégén, biztosan Neki is hamarosan menni fog!
Misi kicsit elkeseredett, mert persze Ő is pedálozni szeretne, talán menne is neki, de olyan kicsi pedálos nincs...
Azóta a Donauparkban Erzsó már kilométeres nagyságrendet is tekert. Ügyes lány.
Június második hétvégéjére Szemesre mentünk a Stibrányi családdal. Előre megbeszéltük, hogy viszünk a "nagy"lányoknak pedálos biciklit, mert Flóra már nem volt hajlandó a futóbiciklire ülni. Erzsó egy fél éve próbálkozott már a pedálossal, de akkor még kicsit nagy is volt neki, meg is ijedt tőle rettentően, a tekerés mozdulatára sem érzett rá. Kisit aggódtam, hogy még most sem lesz elég nagy hozzá, úgyhogy vittük a két futóbiciklit is. Bécsből Tihanyon át mentünk a komppal, Tihanyban tettük be az autóba a pincéből előhozott piros pedálos biciklit. Az első kereke lukas volt, de már volt nálam két biciklibelső.
Erzsó egész úton arról magyarázott, hogy rápattan a biciklire, és már teker-teker-teker is vele, és nagyon gyorsan fog menni. Próbáltam csitítani, hogy majd szép lassan megtanulja. Nem akartam csalódást.
Szemesen takarítgattam, aztán szétszereltem a biciklikereket, a belső-cseréhez már Andris kellett, abban még nem vagyok rutinos. Aztán Andris és Erzsó elvitték a biciklit a benzinkúthoz, mert nem volt nálunk használható pumpa.
Mikor hazaértek, tisztáztuk a szabályokat: biciklizni csak bukósisakban, zárt cipőben szabad, egyelőre csak felnőttel.
És elkezdtük gyakorolni. Már jól leér a lába, fölöslegesen aggódtam. Persze az egyensúlyt nehéz megtalálni. Negyedóra próbálgatás után kijött Andris, és újabb negyed óra után Erzsó egyedül biciklizett! Közben mondta magának a varázsigét, hogy "futóbiciklim, futóbiciklim, és hirtelen... pedálos biciklim!". Andris így tanította, először lendületet szerzett lábbal lökve magát, aztán, mikor már gurult, feltette a lábait a pedálra, és minden működött.
Erzsó nagyon boldog a tudományával, ki is jelentette, hogy Ő mostantól semmivel nem fog játszani, mindig csak biciklizik! Így is tenne, ha a kertünk alkalmas lenne a biciklizésre.
Megállni úgy szokott, hogy lemegy az útról, és a fűben lelassul, vagy leteszi a lábát. A kontraféket még nem használja, bár elméletileg tudja, hogy működik. Még emésztgeti magában, hogy ha gyorsan meg akar állni, akkor hátrafelé kell tekernie, mondogatja, ígérgeti, aztán letámaszt lábbal. Nem baj, így is biztonságosan megy.
Flóra ugyanúgy megijedt elsőre, ahogy Erzsó is pár hónapja, de a biciklije gyönyörű, és haladt is a tanulásban a hétvégén, biztosan Neki is hamarosan menni fog!
Misi kicsit elkeseredett, mert persze Ő is pedálozni szeretne, talán menne is neki, de olyan kicsi pedálos nincs...
Azóta a Donauparkban Erzsó már kilométeres nagyságrendet is tekert. Ügyes lány.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)