Misi... És a többiek

Reggeliztünk. Misi tekergett a székén, rosszalkodott. A tányérján persze még ott várta egy fél kenyérszelet, bögréjében a kakaó második fele. Arra nem sikerült rájönnünk, hogy voltaképpen mit akart, mert csak halandzsázva kommunikált, ez bevett játékuk az asztalnál. Végül elkezdett lemászni a székéről. 
Andris visszatartotta, megkérdezte:
"Misi, mit kell akkor mondani, ha el akarsz menni az asztaltól?"
(A helyes válasz: Papa, jóllaktam, elmehetek az asztaltól? Köszönöm a reggelit!)

Szeme csillog, pár másodperc csönd, majd:
 "Jaj, pisilnem kell!"

Ezt is lehet mondani, ha el akar menni az asztaltól, kétségtelen. :)



   Erzsó pár napja megkért minket, hogy ne hívjuk többet Erzsónak, az ő neve Erzsébet. Érdekes, hogy ez neki ilyen fontos, Jancsit is legtöbbször Jánosnak hívja, nem becézgeti. Csak, ha kifejezetten a becézgetés a cél, akkor Jancsi...
Nehéz betartani, hozzászoktunk az Erzsóhoz, szeretjük. Hátha elfelejti még...
   Közben pedig próbálom őt kihúzni egy vírusosnak tűnő, és tüneti kezelésre jól reagáló mandulagyulladásból. Azért a biztonság kedvéért kiküldetek magunknak egy adag antibiotikumot...

Jancsit pedig továbbra is szeretik, babusgatják. Úgy tűnik, élvezi.