Múlt hétvége nagyszülőkkel, dédszülőkkel

   Megint lemaradtam, vártam a Budapestre utazottak fényképeit, mostanra meg is érkeztek, köszönöm szépen!!!
  
   A múlt hétvége egészen különleges volt várva várt vendégeink miatt. Mert mindig nagyon örülünk Cirmosnak és Jankó Papinak, de az, hogy Apapi és Amami is ellátogattak hozzánk, az mindannyiunknak nagy ajándék volt. Hivatalosan Apapi születésnapi ajándéka, Isten éltesse! :)
Péntek délután érkeztek, Andris egész nap itthon volt távmunkán, így egészen békésen vártuk Őket, nem volt feszültség, hogy Andris hazaér-e időben a munkahelyéről. Még dolgozni is tudott, a gyerekek hamar feldolgozták, hogy nem szabad zavarni, nekem már nehezebben ment. Tudjátok, hányszor kívánja egy asszonyka, hogy legyen legalább kétszer ennyi keze, aznap az ilyen helyzetekben mindig eszembe jutott az én "egy test, egy lélek" férjem, hogy ha egy test, akkor a kezeit igénybe venném. Azért igyekeztem békén hagyni, azt hiszem, első próbálkozásnak egész jó volt.
   Miután mindenki lepakolta csomagjait, a hűtőtáskából előkerülő húsok is a helyükre kerültek a mélyhűtőben, a dabasi malacvágásról küldték nekünk a rengeteg finomságot. A gyerekek loholtak a könyveikkel, hogy az idősebbek olvassanak nekik. Ezt Apapi örömmel meg is tette, ráadásul csupa német nyelvű könyv került elő, Max és Móric, "Alle Vögel sind schon da", amiből már a kicsik is megtanultak pár dalt németül.
   Aztán nekünk hétre le kellett mennünk a plébániára, próbálni a vasárnapi családi misére. Megígértük a gyerekeknek, hogy fektetésre visszaérünk, hát nem is fektették le Őket addig, de elég későn sikerült elszabadulnunk, sok volt a dal... Addigra Apapiék már nyugovóra tértek egy közeli vendégházban, így Nekik garantáltan békés, gyerekmentes éjszakájuk volt, kényelmes helyük.

 Mi pedig még nagyot beszélgettünk, aztán egészen nagyot aludtunk.
 A gyerekek ugyanis csak nyolc körül vertek fel minket, ami döbbenetes, Miska egyre korábban ébred, ma pl. fél hatkor rikkantotta a jóreggeltet az ágyam szélén, aztán békén megitta a tegnapról az asztalon felejtett kakaómaradékát. De aznap szépen aludtak. :)

Reggeli után a dédszülők is megérkeztek, Amami pótolta az éjszaka alvásban elmulasztottakat, a kis hotelben az első éjszaka nehézre sikeredett. Apapi kiült Andrissal a napra, Cirmos és Papi sövényt metszettek, gereblyéztek, kertészkedtek. (Legnagyobb riadalmamra egy másik bérlő "szent" rózsáját is sikerült megmetszeni, amihez elvileg nem nyúlhattunk volna, nem szóltam róla... Mikor bocsánatot kértem érte, Hildegard szélesen elmosolyodott, lelkesen felhatalmazott a többi rózsája megmetszésére is, és másnap egy csupor mézzel állított be, amit a mi kertünkben gyűjtögettek a méhei.) A picik csúszdáztak, napoztak, D-vitamint gyártottak.
   A délután is békésen, vidáman telt, nem is emlékszem már pontosan.

 Másnap vasárnap lévén elmentünk misére, ami ezúttal gitáros családi mise volt, megnehezítve azzal. hogy a Mária rádió is közvetítette. Az osztrák. Mi is vállalkoztunk, hogy zenélünk, Andris gitározott, én csellóztam, a nagyszülők büszkén ültek a békés, fegyelmezett gyerekekkel. Tudom, normális, hogy a nagyszülőknél könnyebben maradnak nyugton, de olyan jó lett volna, ha a mai misén is bemutatták volna ezt a tudományukat! :)

A vasárnapi ebéd után vendégeink útra keltek. Jó kis hétvége volt.