Hóemberünk

   Ma nem mentünk óvodába. Egyszerűen nem volt erőm megint levánszorogni a hóban a villamosig, a hazafelé útra gondolni sem bírtam. Andris ugyanis elvitte az autót (most adja le a doktori disszertációját, Alleluja), így már tegnap is gyalog kellett megoldanunk ezt a száraz időben fél órás utat. Így, friss hóban sokkal izgalmasabb az út lefelé a hegyről. Misi két lépésenként direkt elterül a hóban; Erzsó rohan, jaj, csak ki ne zuhanjon az útra; oszloptól oszlopig versenyeznek, minden oszlopnál lökdösődés, kiabálás, hogy ki ölelheti közelebbről. Hazafelé meg Misi volt már olyan fáradt, hogy sírva követelte a kirakati magazint, majdnem leesett a villamosról leszállásnál, de újra zokogni kezdett, mikor segítettem neki, mert egyedül szeretett volna lemászni. Végül nem vállaltam a gyaloglást hazáig, Grinzingben taxiba ültünk a 800 m hegymászás helyett.

   Délelőtt fél nyolcig hagytak aludni, kilencre jutottunk reggelihez, lassú és kényelmes reggel volt. Azért ennyire lassú, mert a reggelihez nálunk mindenkinek fel kell öltöznie, Erzsó pedig sokáig nem volt hajlandó. Aztán elmondtam, mit terveztem mára, és akkor sikerült neki is nappali tempóra váltania.

   Először puzzle-t raktunk, aztán társasoztunk, végül elővettük az Apapiéktól kapott építőkockákat. Ez nagyon jó kis játék, 10-12 kocka van benne, és több lehetőség lerajzolva, hogy mi épülhet belőle. Erzsó követi is már az előrajzolt mintát, sorban megépített többet is, amíg csak a türelme tartott. Aztán szintén meghatározott alakzatban vissza is tette a kockákat a dobozba, talán erre volt a legbüszkébb.
   Aztán segítettek mosást betenni, ehhez már csak annyiban van rám szükségük, hogy a kupakokba kitöltsem a mosószert, öblítőt. Jutalmul nézhettek népmeséket, én meg pakolásztam a konyhában, előkészítettem az ebédet.

   Ezek után, amíg a palacsinta-tészta összeérésére úgyis várni kellett, kimentünk a kertbe. Hóember-építő hó volt, gyúrható, de még nem olvadt. Neki is álltunk, egy Erzsó méretű hóembert készítettünk, a gyerekek hordták a havat, együtt döngöltük, aztán kihoztam szenet a pincéből, hogy arca és gombjai is legyenek. Papácska pár éve nálunk felejtett sapkája került a fejére, azért majd vissza is adjuk valamikor!
A végére Misi fázni kezdett, így a fényképekre már csak Erzsó került fel, aki viszont kint maradt még hintázni is, úgy kellett becsalogatni az ebéd illatával.