Szombat csupa férfias mulatsággal

   Délelőtt levágtuk Miska loboncát, mert Andris szerint már kezdett lányos hosszúságot elérni. Nekem még tetszett, de beadtam a derekam, hiszen igazából mindegy, Misi meg olyan büszke volt, hogy vele foglalkozunk, hogy most nagyon fiús, már ezért is megérte. Persze tetszett neki az egyetemi felező-buliról maradt pólóm is, amit ráhúztunk, hogy az legyen hajas. Egész nap többször visszatért a tükör elé, ahol aztán igyekezett nagyon kemény, férfias arcot vágni, rengeteget nevettünk rajta, vagy inkább vele.

 A pólót gyorsan ki is mostam, persze leporolás után, színes mosásban. Jobb lett volna egyedül mosni, mert minden lilás színt kapott tőle, több ruhadarabot menthetetlenül elcsúfított. Mérgemben ki is dobtam a bűnöst, ez már a többedik gaztette volt, rossz pólónk meg van elég nélküle is.

   Hajvágás után Andris beült a gyerekszobába játszani. Először mesét olvastak, aztán a gyerekeknek eszükbe jutott, milyen előnyökkel jár, ha Andris van bent velük. Lehet Parkour-edzést tartani! Bemelegítettek, Erzsó régóta szeretett volna megtanulni fekvőtámaszozni, de mindig visszautasítottam, kérje majd meg a Papát, mutassa meg, én a pocakommal most nem akarok. Aztán a játékos szekrény tetejéről ugráltak babzsákfotelekbe. Ezt mindkét gyerek élvezte nagyon.

 Aztán ez már nem volt elég izgalmas, Andris kitalálta, hogy - persze szigorúan csak felnőttel - Erzsó ágyáról is lehet ugrani. Erzsónak sikerült is, élvezte, ment újra és újra. Miska viszont megszeppenve állt a mélység felett, pont, ahogy én a margitszigeti uszoda műugró állványának a tetején annak idején. Nagyon szeretett volna ugrani, de félt is tőle. Sokszor rászánta magát, rugózott, kicsit ugrott is, aztán mégsem mert elrugaszkodni. Végül Andris tiltakozása ellenére megfogtam a kezét, ő pedig már ugrott is, csak rossz irányba, kicsit megránthattam a karját. Nagy sírás lett belőle, szerintem inkább csalódottságból, mint fájdalomból. Erzsó ugrált tovább, Misi pedig kiült hozzám a konyhába rajzolni. 

 A délutánra őszintén szólva nem emlékszem. Talán szánkózni mentek, amíg én takarítgattam, vagy Andris ment futni? De régen volt az a szombat...