Hosszas tanakodás előzte meg az óvodai farsangot: ki mi legyen végül? Miska hamarabb döntött, aztán ki is tartott szépen az ötlete mellett: szarvas lesz. Erzsó sokáig baktérium akart lenni, aztán csontgalléros dinoszaurusz, már készítettem a lelkem a papírmasézáshoz, amit amúgy nem szeretek nagyon, de más ötletem nem volt a csontgallér elkészítéséhez. aztán úgy egy héttel a nagy esemény előtt kitalálta, hogy idén is pillangó lesz. Jó emlék maradhatott a tavalyi, mert ugyanazt a ruhát kérte, ugyanolyan arcfestéssel. Azért én kitaláltam, hogy idén készítek a hátára lepkeszárnyat, amit lelkesen fogadott.
A jelmezek elkészítését persze húztam, halasztottam, végül hétfő éjjel szántam rá magam, Andris úgyis sokáig dolgozott, én pedig szívesen megvárom ilyenkor ébren. Így mégis válthatunk legalább pár szót a napról, és együtt elaludni is jobb.
A szarvasnak kartonpapír-agancsot vontam be barna termo-anyaggal, persze füle is volt, s ugyanabból az anyagból pulóver is készült. A lábára pedig egy barna leggingst kapott Miska, amit előrelátóan Erzsó méretében vettem, szoknyával is nagyon jól használható darab.
A pillangó szárnya metálosan csillogó ezüst-kék-rózsaszín apró pöttyös csomagolópapírból készült, rajta ezüst rajzolattal és kék glitterből ragasztott nagy pöttyökkel. A gerincét szívószállal erősítettem meg, egész jó tartása volt. Rátűztem a tavalyi pörgős ruha hátára, ami alá fekete felsőt vett Erzsó, a lábára pedig csillámos fekete leggingst. Na igen, a télvégi leárazás segít a jelmezvarróknak is...
Reggel kicsit győzködtük egymást Andrissal, mármint ki-ki a másikat, hogy vigye el a gyerekeket az óvodába, én nagyon szerettem volna az éjszakázás után kicsit pihenni, és takarítani, meg németezni is jó lett volna, Andris meg sietett a munkahelyére. Végül én nyertem az utat a frissen esett hóban Glanzing felé. Elégedetten gondoltam az otthon már összehajtogatva váró jelmezekre, és magyaráztam a gyerekeknek, mi is lesz délután. Mert az ünnepek itt általában délután vannak megtartva, délelőtt még rendes óvodai nap szokott lenni.
Nem így aznap, az óvodába beérve rögtön feltűnt, hogy Susan óvónéni cowboy-kalapban feszít, a többi gyerek is sorban jelmezben érkezett. "O-ó", mondta Erzsó, "úgy látszik, délelőtt van a farsang!" Ezt bizony félreértettem a szülői értekezleten. Sebaj, kilencre már vissza is értem a jelmezekkel, csak Erzsó csápja maradt otthon, és a gyors átöltözés után olyan elégedett volt a szárnyával, hogy arcfestést nem is kért. Én pedig hálát adtam magamban a sugallatért, hogy vállaljam a reggeli fuvart, mert Andris erre nagyon nem ért volna rá.
Délben mentem a gyerekekért, akik gömbölyű hassal (méret tekintetében azért én nyertem) mesélték a fánkot, sült krumplit, virslit, kezükben egy-egy csomag gumicukrot és tölcsérbe bújtatható bábot szorongatva. Jó volt a mulatság, estig ki sem fogytak a történetekből. Véletlenül otthon is virsli és sült krumpli volt ebédre, nem fogyott úgy, mint ahogy készítés közben reméltem.
A barna pulóvert Misi még jó ideig viselni tudja majd, megbeszéltük, hogy egy kutyát fogok még rávarrni a hasára. Hátha ma jut rá idő...
Fényképeket pótlólag fogok idebiggyeszteni, a kapkodásban itthon kimaradt a képkészítés, de Susan megígérte, hogy minden gyerekről lesz óvodai.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése