Hétvége, Heiligenkreuz

  A hétvégén meglátogatott minket Czirmos és Jankó papi. Szombat reggel még gyorsan leesett egy vastagabb réteg hó, csak, hogy Andrist megtornáztassa a lapátolással. Bár a reggeli torna anélkül is jól sikerült, mindkét gyerek részt vett a hasizom-gyakorlatokban, fekvőtámaszozásban.

   Mire vendégeink ideértek, már tiszta volt az út, a lépcső, és egy parkolóhelyet is előkészített nekik. A gyerekek is várva várták a csendes pihenő végét, tudták, hogy akkor jönnek. Amikor fél négykor hallották a vendégek hangját, ki is szaladtak, és igazán nagyon szépen kérték, hogy legyen vége a pihenőnek. Persze az egész délután meseolvasással, legózással, közös játékkal telt. Sétálni nem tudtunk elmenni, mert Misi még lábadozott, pénteken lázasan hoztam haza az oviból, délután még visszatért a hőemelkedés.

    Közben Andris és Papi egy veszedelmes munkahelyi bonyodalmat próbáltak megoldani, nagyon-nagyon örültem, hogy Papi pont itt volt, és segített. Andrisnak sokkal könnyebb volt így, kevésbé is keseredett el, volt, aki támogassa, nem csak lelkileg, de a fontos levelek megírásában, a helyzet jobb átlátásában is. A vészt elhárították, mára már szépen lecsengeni látszik.
    Este a gyerekeket szépen letettük, még egy nagyot beszélgettünk, aztán Mami és Andris még sétáltak egyet az éjszakában.   

    Vasárnap a templomban a kórus énekelt, a gyerekeknek a plébánián Wortgottesdienst volt a tanító rész alatt. A mise második felére mi is bemehettünk. Miska a plébánia lépcsőjén megmakacsolta magát, nem akart tovább jönni, a templom előtt már sikított, jó mérges lettem a fél perc hosszú út alatt. De bent a templomban eszébe sem jut hangoskodni, így a Miatyánkra nagyjából én is megbékéltem.
   Hazaérve maradékot ebédeltünk, eltettük hétfőre a vaddisznó-hátszínt, amit Totó adott, szépen bepácolva várta a sorsát.

 Aztán csendes pihenőben a nagyszülők sétálni mentek, mi aludtunk, a gyerekek játszottak. Délután Andris elment egy nagyobbat futni, a végére Papi érte ment autóval, hogy még az estében részt vehessen Andris is. Vacsora, fektetés, és kis beszélgetés után korán aludni mentünk.

Hétfőre Andris szabadságot vett ki, így a békés reggeli készülődés után beültünk a Daciába, és ellátogattunk Heiligenkreuzba. Ilyen havas időben még Papi sem volt ott, így mindenkinek újdonság volt. Erzsó nagyon szeret olyan helyre menni, "ahol még sosem járt", ezt egyelőre nem nehéz teljesíteni, most már Bécs túlsó felén is elégedetten pislogott ki az autó ablakán, itt sem járt még. A templomba csak félig sikerült bejutnunk, a kerítésig, mert éppen vége volt egy imaórának, és messze volt a következő. Az apátsági étteremben levest, és desszertet ettünk, aztán végigjártuk a keresztút állomásait. Erzsó nagyon szereti a szobrokat, itt láthatott kedvére szenteket, és stációkat is. Közben a fiúk hógolyóztak, a padokra hónyulak ültek, a nap sütött, jól éreztük magunkat. Papi hóangyalt is készített, Mami legnagyobb elszörnyedésére, ki is parancsolta a hóból azonnal!

Nem nyújtottuk hosszúra a kirándulást, fél ötre már a tűzhely előtt szorgoskodtam Mami segítségével. Még sosem készítettem vaddisznó hátszínt, de nagyon szép hús, jól is sikerült. A mézes-mustáros változatot próbáltam ki, tejfölösen sűrítve. Nincs sok tapasztalatom, hogy milyen ízű szokott lenni egy vaddisznó, de ez nagyon jó omlós és szelíd lett a végére. A gyerekek jól elfáradtak, teli pocakkal jól esett az alvás nekik, hétkor már a társasjátékot ültük körbe mi, "nagyok".


 Másnap reggel már csak a lemerült akkumulátorú autót kellett életre kelteni. Pénteken Misit lázas betegen hoztam haza az óvodából, és úgy látszik, nem figyeltem, hogy az ablaktörlő megtegye az utolsó törlést, már közben kihúztam az autókulcsot. Emiatt valahogy nem kapcsolt ki az elektronikája, és lemerítette az akkumulátort. Egy éve épp ilyenkor merült le Andrisnak, ennyit kibírunk, csak gyakoribbá ne váljék... Örültem, hogy Andris épp otthon volt még. Mire az óvodából hazaértem, a vendégeink is elindultak Sopronon át Budapest felé.