Vérvétel, rohanás, tragédia

 Ma reggel végre rávettem magam, hogy elmenjek az aktuális vérvételre, ami cukorterheléses vizsgálat volt, tehát étlen-szomjan kellett megjelenni. Szerettem volna gyorsan letudni a reggelt, esetleg a reggeliről már el is szaladni. Már csak azért is, mert ez a vizsgálat két órát vesz igénybe, és utána még az ebédet is meg kellett főznöm. Ráadásul szerda van, tehát Erzsónak kettőtől balett, időben meg kell érkezni az óvodából, rögtön ebédelni. Tehát már reggel tudtam, hogy rohannom kell.
   Ez nagyjából működött is, csak egy zökkenő támadt: Erzsó loboncát indulás előtt, egy gyors meseolvasás közben szoktam megfésülni, így egy nyikkanás nélkül hagyja. Ma viszont megpróbáltam már reggeli előtt, ráadásul mese nélkül. Nem is volt kócos, mert elfelejtettem kibontani a tegnapi fonott frizurát, emiatt nem is sírt volna, de vele szemben ott ült Misi az asztal túlsó végén. És RÁNÉZETT! Nem is csúnyán, nem is provokatívan, csak amolyan kicsit kárörvendő Misi-módon. Erzsó meg persze próbált másfelé nézni, de úgy meg én nem fértem a hajához. Végül Andris segítségét kértem, hogy tartsa egy helyben Erzsó fejét arra a fél percre, erre persze kitört a sírás. Végül maradtam a reggelire, hogy könnyebben menjen a reggel.
   Fél kilencre értem a laborba, gyorsan sorra is kerültem. Megkérdeztem, hogy a két vérvétel között elmehetek-e, mert a gyerekeknek szerettem volna biciklis-sisakot venni, a tavalyiak sajnos szétestek a sok használattól (leginkább házon belüli motorozáshoz hordták, az újakat nem engedjük házon belül felvenni). Kiderült, hogy itt ezt a vizsgálatot sokkal szorosabb követéssel végzik, összesen három vizelet-, és három vérmintát vesznek, s az első órában nem szabad elmozdulni a helyemről. Sebaj, ültem békén, németül tanultam, mindig van nálam pár oldal nyelvtani tanulnivaló. A második vérvétel után elszaladtam, pont jött a busz, így látszott, hogy lesz tíz percem a bicikli-boltban, az elég is. Közben csörgött a telefon, Andris volt egy utcai fülkéből, hogy nálam maradt a lakáskulcs, Ő távmunkán lenne otthon, és Skype-konferenciája lesz, hova jöjjön a kulcsért? Megbeszéltük a találkát a boltba, nagyon örültem, hogy együtt választottunk, ezek a sisakok méret szerint elvileg mostantól kb. kilenc éves korukig jók lesznek, állíthatóak persze. Már csak vigyázni kell rájuk, hogy ki is tartsanak. Nagyon németek, precízek, szépek, még pirosan villogó lámpa is van a hátuljukon. Ráadásul az interneten található legolcsóbb árnak a háromnegyedéért adták őket.
   A boltból szaladtam a buszhoz, ez 5 perc kocogást jelentett, remélem, nem látszik majd az eredményeken. Időben visszaértem, utána haza is egészen jó ütemben érkeztem. Sült hús készült ebédre, gyors fűszerezés után meglocsoltam oliva-olajjal és vörösborral, és betoltam a sütőbe, még megmetszettem egy rózsabokrot, aztán siettem a gyerekekért. A rózsabokrot egyszerűen nem tudtam kihagyni. A Mennyországban biztos lesz egy hatalmas rózsakert, amit gondozhatok, annyira szeretem őket!
   Ebéd, indulás, balettra is időben értünk. Ma nem késtem sehonnan, csak kicsit rohantam mindenhonnan a következő helyre. Erzsó szépen segített, hagyta a balett-konty-készítést is, jó volt az órán, utána mindenki örömére kis bemutatót tartott az öltözőben. Azt hiszem, nagyon jót tesz az önbizalmának, hogy végre van egy kislány, aki később kezdte a tánctanulást, mint Ő. Eddig egy évvel le volt maradva a csoport többi tagjaitól, most láthatja, hogy nem az Ő ügyetlensége miatt ment neki kevésbé, csak gyakorlás kérdése.
   Otthon Andrist megint Skype-konferencián találtam, vagyis ült a gép előtt, és hatalmas fejhallgatóval a fején tárgyalt egy magyarországi térinformatikai céggel. Vigyázat, itt jön a tragédia! Mert Misi eközben elkeseredetten ordított a gyerekszobában, amiből az elfoglalt Papa semmit nem hallott. Felmértem a helyzetet, benyitottam Misihez, megkönnyebbüléssel nyugtáztam, hogy főleg lelki a nagy baj, nem törte össze magát szegény gyerek, "csak" végtelen tehetetlenségében sírt. Ugyanis Andris betette neki a bilit, és rázárta az ajtót. A bili megtelt, már ez is súlyos mérlegelést jelenthetett a kisfiúnak, mert úgy vannak szoktatva, hogy pisilni lehet a bilibe, de nagyobb dolgokhoz ki kell menni wc-re, ki is szoktuk engedni őket, ha kopognak, kiabálnak. Andris már ezt sem hallotta. De később még egyszer pisilnie kellett szegény Misinek, és mivel két bilije nem volt, most ott állt félig letolt gatyával, nedvesen, hideg vízben ázva, elkeseredetten. Úgy megsajnáltam, Ő tényleg legjobb tudása szerint próbálta megoldani a dolgot, ilyen szégyenteljes baleset hónapok óta nem történt vele!
   Kárpótlásul délután elmentek biciklizni, és kalácsot is sütöttem...