Keskenyfejűek :)

   Ma voltam megint ultrahangon. Persze minden rendben van, ahogy az már lenni szokott, túl sok meglepetést nem tartogatnak ezek az orvoslátogatások. Hála Istennek. A legkisebbünk szépen megtalálta már a helyét, hihetetlen, hogy még két hónapot, vagy akár két és felet fog fejjel lefelé ringatózni, hogy ez miért kényelmes? De jól van így, a bal oldalam legalább épen marad, mert most a popsija van arra, és a lábával a jobb bordaívemet rúgja. Egyelőre finoman, de ismerem én már ezt jól, pár hét, és nem lesz ilyen kíméletes. Ja, és a finoman azt jelenti, hogy Andris csak kétszer-háromszor ébred fel rá éjszakánként, pedig ő csak kívülről érzi.
   Egyetlen méretét nézegette ámulva a doktornő, a biparietális átmérőjét, vagyis a két halántékcsont közötti távolságot. Az ugyanis a többi - egészen átlagos - méretéhez képest lemaradt, mintegy két héttel fiatalabb magzatnak szokott ekkora lenni. Semmi veszély, semmi betegségre utaló jel, csak olyan, mint Misié, keskenyebb a szokásosnál. Én szeretem Misi fejformáját, boldogan fogadok egy hozzá hasonló "külüt". (Külünek hívtuk Misit, amíg meg nem kért, hogy ne tegyük, Andrist a zöld küllő fejformájára emlékeztette.) A doktornőt is teljesen megnyugtatta, amikor mutattam neki fényképet a nagyobbakról, és látszott, hogy Misi feje pont olyan formájú, mint amit az ultrahangon látott. Ha a családban van már ilyen, az más...
   Oszi dédnagypapa biztos elégedetten szemléli a Mennyországból, Ő már Misinél is mondta, hogy ez a fejforma Tőle származik.
   Alig várom, hogy élőben is láthassam ezt a kicsit, de türelem, még addig előttem a Húsvét, a nyelvvizsga és még rengeteg idő...
 
Miska egyébként nagyon izgatottam várja már a kistestvérét. Pár napja történt, hogy békésen beszélgettünk a konyhában, amikor Misi beviharzott, és kiabálva kérdezte: "Mikor lesz már három gyerekünk?" Persze nagyot nevettünk rajta, de a válaszunkkal nem volt elégedett, messze van a május.
   Tegnap festett egy "idős nénit, meg sok babát", láthatóan foglalkoztatja a gondolat. A néninek egyébként arca is van, talán az első igazi emberábrázolása, rögtön utána jött egy idős bácsi, akinek keze és lába is van. Hogy miért idős mindenki, akit rajzol, azt nem tudom. Talán csak azt jelenti, hogy felnőttek, ami látszik is, kitöltik a papírt.

   Erzsó pedig babusgatja a babáit, a játék mindig úgy kezdődik, hogy "megszületett a kistestvér!", aztán öltözteti, ringatja, minket csendre int, ha alszik a baba. Persze alvós jószágot is tesz mellé. Nekem pedig kedvesen javasolja, hogy menjek én is pihenni, amíg a kicsi alszik. Puszikat ad a babának, finoman nyúl hozzá, egészen beleéli magát a szerepébe, biztosan nagyon gondos nővére lesz az igazi "kistestvérnek" is.

   Ma az óvodában is beszélgettek a babavárásról, a kislányok ki is kérdeztek, amikor megérkeztem a gyerekekért. Május elején be is megyek majd megmutatni a pocakomat, esetleg a mozgását is érezhetik majd. Arra is kértek az óvónénik, hogy az újszülöttet is mutassam majd meg, így összeáll majd a gyerekek fejében a történet.