Hétvége, kirándulás a Sophienalpéra

  Andris a múlt héten nagyon sokat dolgozott, péntek este (este? hihi) háromra ért haza. Én is csak egykor hagytam abba a takarítást, utána pedig kétszer keltem etetni. Ennek megfelelően fáradtak voltunk szombaton. Délelőtt egy előre bejelentkezett statisztikus kérdéseire válaszolgattunk, ebéd, aztán elindultunk kirándulni. Alvás ide vagy oda, ezt a gyönyörű, napsütéses őszi napot nem lehetett kihagyni.
  A gyerekek  kérték, hogy játszótér is legyen, mi pedig erdőt és kirándulást szerettünk volna, így esett a választásunk a Sophienalpéra.
Az első, amit megláttunk, egy kicsi bálázógép volt, amit egy nem sokkal nagyobb traktor húzott, a bálák is elég aprók voltak, a gyerekek le is huppantak rájuk, mert meg kellett figyelni, hogy is történik a bálázás. Jancsi pedig életében először arccal kifelé ringatózott a kenguruban, ami sokak szerint nem ideális, Ő viszont nagyon szeret nézelődni, a karomban is jobban szeret kifelé nézni. A manduca (arccal felém, szorosan hozzám simulva van benne Jancsi, egészséges csípőtartást biztosító hordozó, amit én nagyon szeretek) csak akkor jó, amikor alvásra is van remény, de most nagyot aludt indulás előtt...

A gyerekek az utat végig futva, forogva, bohóckodva tették meg. A Mostalmhoz érve megrohanták a játszóteret, Erzsó szerepjátékozott a mászókán, Misi csúszdázott, hintázott, néha beszállt Erzsóval a játékba. A legjobban azt élvezte, amikor egy tarktorkerék-hintán ketten hintáztunk állva. Nekem a mászóka tetszett legjobban, igazi régi fémmászókák voltak, mint kiskoromban az óvodában.

   Megittunk egy-egy mustot is, Andris szőlőt, jó édeset, én meg almát, jó savanyút. Az édeset jobban szeretem, de Andris zavarában ilyet rendelt. A gyerekek pedig kaptak egy-egy jégkrémet. Aztán visszaútra én is kaptam egyet, persze abba is belenyalakodtak ők is.
   A visszaúton már nehezebb volt szaladásra bírni őket, először jelzéseket kerestünk, aztán árnyékos illetve napos részeket, padokat, aztán Misi kezét fogva pörögve, énekelve vonultunk. Andris pedig fejenként öt dobálással kecsegtette a hiszti nélkül kirándulókat. Amit meg is kaptak. Sőt, még forgatás is volt. Jó kis kirándulás volt, sajnos még eléggé hangsúlyos a "kis", szeretnénk, ha több km-t mehetnénk már. És bírnák is, inkább csak Erzsó lustálkodna... De ez alkalomról alkalomra fejlődik, jó, hogy kijutottunk.

 Vasárnap a szentmise a templomkertben volt, utána grillezéssel, és csellóztam is. Jancsi a mise közepéig tekergett Andris kezében, aztán a prédikáció alatt letámasztottam a csellót, mindenki orra előtt elballagtam Jancsiért, és a kert egyik rejtett zugában letettem a földre aludni. A takarója azért alatta volt. Nem volt hosszú a prédikáció, szegény Herr Pfarrer rosszul volt aznap, mégis visszaértem a felajánlási énekre csellózni, Jancsinak másfél percre kellettem csak. 
  A temlomkerti ebédet megnehezítette a potyogó érett bodzabogyó-áradat, szegény ruhám megjárta, remélem, kijön még belőle, most volt rajtam először. 
   Délután Andris nagyot aludt, később kiköltöztette a bicikliket a garázsba, persze mindnek felfújta a kerekét közben, játszott a nagyokkal, végre egy igazi hétvége!
  
  Este pedig felszállt a vonatra, és reggelre Berlinbe is ért.