Szegény Jancsi naplójába sokkal kevesebb bejegyzés kerül, mint a nagyokéba, egyszerűen nem jutok hozzá. Pedig Ő is nő, ügyesedik, fejlődik, én pedig mindent el fogok felejteni, ha le nem írom. Most először ide, aztán alkalomadtán a naplóba is...
Rengeteget mosolyog. Bárkire, aki ránéz, de a családtagokra különösen kedvesen. Ha más kezében van, és engem meglát, akkor nem csak, hogy mosolyog, de próbál átugrani hozzám, feszíti a hátát, rúgkapál. Már maga is szeretne kapcsolatot teremteni, vigyorog, mondikál, amíg a kiszemelt felnőtt rá nem néz.
A testvéreivel, vagy bárkivel, aki mellé ül, nagyon szívesen játszik. Ha valamit elé tartunk, azt igyekszik elkapni, megmarkolni, újabban már a szájába tömni is. Nagy öröm volt, amikor először sikerült megfognia valamit, így sokkal jobban eljátszik már egyedül is, velünk is. Ébren, ha nem kézben van, legjobban a hátán szeret feküdni, de hason is szépen fent tudja tartani a fejét, így szokott könyvet nézegetni, vagy a többieket figyelni.
Hasról hátra bármikor átfordul, hátról oldalra is sikerült már párszor.
Nagyon szereti az éneklős, mondókázós játékokat, amikor kezét-lábát mozgatom, vagy simogatom. Ezeket Erzsó is nagyon szívesen próbálgatja vele. Misi is sokat ül mellette, szemeznek, meg beszél hozzá, Jancsi meg a maga kis hangocskáival válaszol.
Szépen kialakult a napi ritmusa, délelőtt is, délután is kétszer alszik, egy rövidet, egy hosszabbat. Este a három gyereket egyszerre tesszük le aludni fél nyolc táján. Jancsi is szépen elalszik a többiekkel. Éjjel még szívesen megszoptatom, általában egyszer kel 4 körül, de néha kétszer, és olyan is többször előfordult már, hogy reggel 6-ig nem is ébredt fel. Ez a cél, de egyelőre nem erőltetem.
Eddig egyszer kapott cumisüvegből enni, egyébként anyatejen él. Akkor kicsit megijedtem, hogy nem kevés-e a tej, és kipróbáltam, kér-e pótlást. Valamennyit ivott, de nem sokat, másnapra pedig a kevés tej problémája megoldódott. Úgy látszik, növekedési ugrás volt, hirtelen többet kért, kellett pár nap, hogy hozzáigazodjon a termelés.
Nagyon jó, hogy itthon kialakulhatott a napirendje, nem rángatjuk ide-oda, mint nyáron. Megbékélt, mosolygós, elégedett. Persze van sírósabb napja, amit nehezen viselek, de ez egyre ritkább. Ha sír, a nagyok befogják a fülüket, vagy egészen elbújnak az ágyukban a paplan alá. Általában elég egyértelmű, hogy miért sír, ha éhes, továbbra is azt sírja, hogy hehe-hehe, feszíti magát, ha azt szeretné, hogy felvegyük. Fürödni nem igazán szeret mostanában, talán, mert hideg van a lakásban.
61 cm, 5.8 kg, barna szemű, egyre kopaszabb.
Ilyen:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése